Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2011.10.13

Harmadik rész

Egy sárkány szülött a legveszélyesebb fajtából                                                                                                                                           3.rész


Teltek ismét az évek, már 2011-et írunk. Ez Mjöllby éve, hiszen hamarosan szabadulhat a börtönből Alekszandrvalegyütt. Ezt mondta a legjobb haverjának.-Alig várom, hogy kiszabaduljak innen és megkeressem azt a kis férget, aki bejuttatott ide minket!-Még 2 hónap és szabadok vagyunk! De ne felejtsd el, hogy Chantalnak köszönhetjük, hogy itt vagyunk.-Jaj tudom én is, de én őt nem akarom bántani. Inkább azt a kis zoknis Nestát, a kis senkiházit. Gyűlölöm, gyűlölöm, meg tudnám ölni!-Csak vissza ne gyere ide, amiért megölted!-Nem megölni fogom, hanem szenvedtetni, de nem úgy mint a múltkor.-Hát akkor hogyan akarod?-Lelki terrorba fogom tartani, majd kitervelünk mindent. Ha nem követünk el testi sértést akkor nem kerülhetünk börtönbe.-Miért nem akarod már őt elfelejteni?-Mert az életem hátralévő részét arra szánom, hogy tönkretegyem őt.-Vagy már 20 éve utálod őt. És már 40 vagy te is, hogy repül az idő.-Ha 70 éves leszek, akkor is üldözni fogom!
Milánó, Olaszország.Chantal és Alessandro békésen élnek együtt, már jobban kijönnek egymással, mint a házasságuk elején. Már voltegy kislányuk is, aki most volt 4 éves és Aurora névre hallgatott.Azonban csak kívülről látszott úgy, hogy minden rendben, meg hogy egy boldog család. Valójában ez nem így volt,mivel Chantal szeretőket tartott, persze csak titokban, és egyenlőre kevesen tudtak róla. Ezt is csak azért, mertunalmasnak tartotta szerencsétlen Alessandrot. Most is volt egy szeretője Valerij személyében.Készülődött, mert hamarosan találkozik vele, a gyerek ilyenkor oviban volt.-Te hová készülődsz ilyen hevesen?Kérdezte Alessandro, de Chantal nem akart rá válaszolni.-Dolgom van! Ne kérdezősködj!-Nem értem, mostanában mindig ezt csinálod!-De ha egyszer dolgozom? Miért nem érted meg?-Ilyen csinosan mész dolgozni?-És akkor mi van? Na mentem, este jövök, szia!Nagyon gyorsan elhúzott. Sandro úgy gondolta, hogy most titokban követni fogja, így rájöhet, hogy felesége mittitkol el előle. Úgy is tett.Valerij már ott várta Chantalt a megbeszélt helyen, a kezében egy szál vörös rózsa volt.-Szia, gyönyörűségem!-Szia, drágám! Már azt hittem soha sem szabadulok meg attól az unalmas férjemtől.-Nem lenne jobb elválni?-A gyerek miatt nem tehetem.-De miért nem? Úgysem az övé, hanem az enyém! Hú de nem lennék most a helyében!-Nem is fogja megtudni.-Követelni fogja a gyereket. Ha mégis nálad marad, akkor is meg fogja látogatni.-Látogassa! Nem zavar!Ezen Sandro úgy kiborult, hogy inkább oda sem ment, inkább hazasétált. Mikor hazaért, sírásban tört ki, nemtudta már visszafolytani magába. Vajon megérdemli, hogy ezt tegyék vele? 11 éve Mjöllby tette tönkre, most meg Chantal, a saját felesége. Csak este jött haza, ekkor le is támadta Aurora jelenlétében, aki épp játszott.-Mondd csak el az igazat!Chantal nem értette.-Milyen igazat? Mi ütött beléd?-Ne játszd a hülyét! Mindent tudok, mert követtelek!-Itt van a gyerek! Hagyd ezt abba most!-Nem érdekel, hagy tudja meg, hogy miféle nő az anyja!-Meg az apja!-Én vagyok az apja és nem az a senkiházi, akivel ma találkoztál!-Gyere be a szobába! Nem szabad hallania!Bementek végül.-Valerij a vérszerinti apja és most végre eljött az az idő, hogy elváljak tőled és semmi közöd ne legyen a lányomhoz.-Hogy lehetsz ilyen kegyetlen! Mindent megkaptál mellettem és így hálálod meg?-De már unlak, nem köthetem magam hozzád életem végéig!-De ezért házasodtunk össze! Mi az, hogy megunsz engem?-Mert unalmas vagy, te még bulizni sem vagy képes?-Neked az a legfontosabb, hogy bulizni tudjál 40 évesen?Chantal ideges lett.-39 vagyok és nem 40! Tanulj meg számolni!-Most azon az egy éven vagy kiakadva?-Neked sem mindegy, hogy 35 vagy 36!-Nekem ennél nagyobb problémáim is vannak! Most rendesen elbántál velem!-Ne haragudj, nem így akartam!Szegény Sandro már elsírta magát Chantal előtt is, ezért a nő egy kicsit megsajnálta őt.-Hagyjuk!Ott hagyta. Chantalnak egy kicsit lelkiismeret furdalása volt. Mellette igazán boldog lehetett volna, még haunalmas is. De hogy lehet egy ember unalmas? Csak az lehet a baj, hogy nem igazán illenek egymáshoz, hiábalátszanak szép párosnak.Nem sokkal később Chantal vacsorát készített Aurorának, megfürdette majd lefektette aludni. Ezután odamentSandrohoz, szexi fehérneműt vett fel.-Most haragszol?-Nem tudom már hány éve csinálod ezt velem!-Ki akarlak békíteni!Levette a ruháját, majd oda akart menni hozzá, hogy megcsókolja, de Alessandro eltolta magától, majd kimenta szobából.-Mindegy! Úgy is csak kényszerből csináltam volna.Lefeküdtek aludni. Sandro a nappaliban aludt, nem volt hajlandó Chantal mellé feküdni.Reggel 5 óra, csörög Sandro órája, hogy felkeljen. De miért is kel fel ilyen korán? Mindjárt megtudjuk.Szép csendben óvatosan bement a szobába és kivett pár ruhát a szekrényből, ezeket bőrőndbe tette.Ide a legfontosabb cuccok kerültek be, a többi maradt. Plusz még Aurora cuccait is összecsomagolta.A kislányt felébresztette, ő viszont nem tudta, hogy mi van most?-Oviba kell menni?-Most máshová megyünk. Egy kérdés. Kit szeretsz jobban? Anyát vagy engem?A kislány gondolkodás nélkül vágta rá a választ.-Téged, de anyát is szeretem.-Miért engem szeretsz jobban? Meg tudod mondani?-Mert anya néha érzéketlen.-Akkor most gyere, elmegyünk valahová.-De hová?-Majd idővel megtudod.-Oké! Veled mindenhová elmegyek!Elmentek, vitték a cuccokat is.-Elköltözünk?-Igen, és anyukádat már nem láthatod többé!-Amíg te velem vagy, addig az nem is baj.-Ennyire nem szereted?-Nem annyira, mint téged!Pisába mentek a Mániás emberhez. Váratlanul állítottak be hozzá. A húgánál volt, Valentinánál.-Hát te? Hogy hogy idejöttél?-Azért, mert sürgősen el kellett jönnöm otthonról, nagyon nagy bajok vannak.El volt keseredve, könnycseppett is hullajtott. Aurora ezt mondta.-Anya miatt sírsz, apa? Tegnap veszekedtek. Ezért kellett eljönni?Mániás ember ezt mondta Valentinának.-Vidd el a kislányt a játszótérre légyszíves!-Gyere Aurora, megyünk játszani!-Itt maradok, hogy megvígasztaljam apát!-Nem lesz semmi baja, gyere megyünk játszani!Végül elmentek.-Na akkor mesélj! Mi történt?-Chantal évekig csalt engem valami Valerijjel, tegnap rajta kaptam őket. Olyanokat mondtak, hogy Valerij Aurora vérszerinti apja, meg, hogy tőlem el fogják venni, mert nekem semmi közöm hozzá. Chantal szerint unalmas vagyok és ezért csinálta ezt évekig. Most ehhez mit szólsz?Mániás ember ledöbbent, erre nem gondolt volna.-Úristen! Micsoda vipera ez? És te az évek során nem is sejtetted?-Azt észre vettem, hogy furán viselkedik, mert nem olyan volt, mint először.-Meg sem érdemel téged. Tudja, hogy eljöttél? Mit szólt, hogy elhoztad a kislányt?-Titokban jöttem el hajnalban, csak észrevette már, hogy nem vagyunk ott.
MilánóChantal felébredt, átöltözött, majd átment Aurora szobájába, de a kislány nem volt ott, oviba kellene mennie.-Aurora! Felkeltél már kicsikém?Választ nem kapott, látta, hogy a cuccai sincsenek ott, ezért gyorsan megnézte, hogy Alessandro cuccai ott vannak-e, de azok sem voltak ott. Ekkor elöntötte a méreg.-Ezt nem hiszem el! Ez meglépett a gyerekkel! Felhívta a Valerijt.-Miért hívsz ilyen korán szépségem?-Nagy baj van! Ez az átkozott elrabolta a kislányunkat.-Milyen átkozott?-Na szerinted ki? Persze, hogy Alessandro!-Úristen! Hát ez hogy történhetett? És nem tudod hová ment?-Fogalmam sincs, bár van egy tippem. Talán Rómába.-És azon belűl van elképzelésed, hogy pontosan hová.-A szüleihez. Menjünk még ma, vissza kell szereznünk!Hamarosan elindultak Rómába, de fogalmuk sem volt, hogy potyára mennek, ugyanis nem oda ment. Majd megér-keztek.-Hol laknak a szülei?-Juj, most jut eszembe, hogy évekkel ezelőtt elköltöztek, tehát nem lakik itt már senki, akihez jöhetett volna.Valerij ideges lett.-És miért csak most mondod? Elszartuk az időt az utazással. Tudod hol laknak?-Nem!-Akkor mehetünk vissza!Visszamentek.-Most mit csináljunk? Nála van a gyerek!-Úgy is vissza fog jönni. El kell menni a rendőrségre, hogy keressék meg és lecsukhatják Alessandrot gyerek rablásért.-Várjunk még! Nem akarom feljelenteni.-Szereted még?-Nem, de ha nem jön vissza, kénytelen leszek. Megpróbálom felhívni, bár kétlem, hogy felveszi.-Az enyémről hívd, az én számomat nem ismeri, fel fogja venni.Valerij telefonján hívta fel, fel is vette, de fogalma sem volt, hogy ki lehet az, mivel nem ismerte a számot.-Szia, én vagyok az Chantal! Hová a francba mentél Aurorával? És hogyan képzelted ezt, mikor nagyon jól  tudod, hogy nincs semmi közöd a kislányhoz? Nem a tied!-Na idefigyelj! Elmondom neked, hogy Aurora nem szeret téged, engem sokkal jobban szeret, ezért nálam marad!-Álmodozz szépeket! Fel foglak jelenteni gyerekrablásért! Azonnal indulj vele vissza!-Nem szeretném, ha rossz lenne neki. -Nem lesz neki rossz, láthatod te is, de kérlek ne szakítsd el tőlem! Megértetted? Ehhez nincs jogod!-Rendben van! Igazad van, rosszul cselekedtem, annyira megbántottál, hogy ezt tettem.-Akkor ezek szerint visszahozod?-Igen, majd holnap.-Ajánlom is!Letette.-Belátta, hogy hülyeséget csinált, holnap visszahozza.-Mi van ha hazudott?-Nem hiszem, nem szokott ilyenben hazudni.-Ki tudja, hisz tudja már, hogy mit tettél vele. De reméljük visszahozza.Másnap visszavitte, nem érezte jól magát azért, amiért szó nélkül elhozta.-Most hazamegyünk?-Igen, kicsim!-Akkor látni fogom az anyukámat?-Igen és vele maradsz.-Akkor téged nem foglak látni?-Csak ritkábban.-Én inkább veled akarok lenni. Miért nem maradtok együtt?-Mert ez most nem lehet. Meg kell értened, de ígérem sokszor meg foglak látogatni.Megérkezett, Chantal már ott várt Valerijjel. Sandro ideges lett, mikor meglátta Valerijt.-Ez mit keres a házamban?Chantal közbe szólt.-Ez nem csak a te házad! Ne felejtsd el, hogy közösen vettük meg! És természetesen a válás után én fogok itt lakni!-Remek!-Úgy is van hová menned!-Neked is!
Eltelt 2 hónap. 2011 március 19-e van, Alessandro Nesta ma ünnepli a 35. születésnapját. Mjöllby és Alekszandrmár előző nap kijöttek a börtönből. Elmentek Milánóba, majd úgy volt, hogy onnan mennek tovább Rómába, mertazt hitték, hogy Sandro ott van. Egyik nap Mjöllby bemegy a boltba ahová Sandro is.-Na kivel találkoztam ma össze? Erre nem is gondoltam volna!-Mjöllby? Mit keresel itt?-Tegnap szabadultunk és téged kerestünk, még jó, hogy nem mentünk el Rómába, azt hittük ott vagy.-Már rég elköltöztem onnan, csak te a börtönben rohadtál, azért nem tudsz róla.-Milyen jó újra találkozni veled!-Én nem mondhatnám el ugyanezt rólad. Most viszont megyek! Szia!Ment volna el, de Mjöllby az útjába állt.-El ne menj!-Mit akarsz? Hagyjál már!-Tudsz valamit Chantalról?-Nem!-Hazudsz! Tudom, hogy összeházasodtatok!-És akkor mi van? Fáj neked?-Dehogy fáj! Na jó, menjél!Azt tervezte, hogy titokban követi, hogy kiderítse hol lakik. Úgy is tett. Közben ezen gondolkozott.-Be kéne csajoznom ma este! A börtönben nem igazán volt rá alkalmam. Mostmár tudom hol lakik ez a féreg, na megyek is!Sétálgatott az utcán, a nőket figyelte. Kinézett magának valakit, oda is ment hozzá.-Szia te szépség!-Mit akar maga tőlem?Egy fekete hosszú hajú lány volt, a neve Maite Perroni.-Tegezzél csak nyugodtan, te szép lány!-Rendben, de akkor mondd el mit akarsz!-Ismerkedni! Benne vagy? Ugye nincs barátod?-Igazából még nincs, de szeretnék egyet!-Na akkor itt a nagy lehetőség! El jösz ma velem vacsorázni?-Szívesen elmegyek veled, csak még egy kicsit félek tőled.
Sandro bemenni készül a házba, amikor az ajtó előtt ott áll egy régi ismerős, akit először nem ismer fel.-Szia! Emlékszel rám?-Ne haragudj, de fogalmam sincs, hogy ki vagy.-Adam Lambert, még Amerikában találkoztunk! Mostmár emlékszel?-Igen, de miért jöttél ide?-Hát barátok vagyunk, nem? Nem is emlékszel már rá?-De igen!-Beengedsz?-Ha te tudnád, hogy én miken megyek most keresztűl! Nem ez a legalkalmasabb időpont szerintem.-Ne akarj lerázni! Mondd el min mész keresztűl!-Miért mondanám el? Nem tartozik rád!-Segíteni szeretnék, hisz barátok vagyunk.-Annyira azért nem vagyunk, hogy elmondjam neked a személyes gondjaimat. Ne haragudj, nem szeretném mindenkivel megosztani.-Megértem. Akkor most menjek el?-Nem muszáj, gyere csak be, te az én vendégem vagy!-Köszönöm, már nagyon megijedtem, hogy el fogsz küldeni.Bementek. Chantal és Valerij ott ültek az étkező asztalnál, épp ebédeltek. Adam köszönt nekik, Valerijt még nem ismerte.-Sziasztok!Először Chantal sem ismerte fel Adamet.-Te ki vagy?Sandro ezt mondta Chantalnak.-Nem emlékszel Adamre, Chantal? Tudod, akivel Amerikában találkoztunk.Így mostmár beugrott neki, hogy ki.-Már tudom! Érezd magad otthon, Adam!Eltelt egy kis idő. Chantal félrehívtad Adamet.-Gyere csak egy kicsit! Beszélni szeretnék veled!Elvonultak egy külön szobába.-Mit akarsz mondani?-Pont rosszkor jöttél! Ugye tudod, hogy válóban vagyunk? Valerij meg az új pasim. Elmondtam neked, mert úgy gondolom, hogy neked is jogodban áll ezt tudni, ha már itt vagy nálunk. Sandro most nagyon le van törve, új partnert kell neki keresni, próbálkozz be nála, de ne mondd, hogy én mondtam neked.Adam ledöbbent, erre nem gondolt volna, hogy ezt mondja majd neki Chantal.-Ez most komoly? Úgy sem fogja viszonozni. Vagy szerinted igen?-Egy próbát megér, hívd el bulizni, igyátok részegre magatokat, talán akkor sikerül őt elhódítanod. Különben is  szülinapja van. Ajándékozd meg valamivel.-Ezt sem tudtam. Hány éves?-35.-Köszi, hogy szóltál, akkor veszek is neki valamit.-Oké, de siess!Elment a bevásárló központba, körül nézett, hátha talál megfelelő ajándékot. Végül eszébe jutott, hogy horoszkópos dolgokat vesz neki. Először is vett egy vízöntős könyvet, nem érdekelte, hogy Sandronak nem vízöntő, Adamnek viszont az volt és neki most csak ez volt a lényeg. Vett csomagoló papírt is és szépen becsomagolta. Megkereste Alessandrot és odaadta neki.-Boldog születésnapot!-Köszönöm! Igazán nem kellett volna.Kibontotta, meg is lepődött rajta, mert neki nem vízöntő a horoszkópja.-Nagyon szép ajándék, de nekem halak a horoszkópom.-Tudom én, hogy te nem lehetsz vízöntő, mert nekem az és nekem január 29-én van a szülinapom, most meg  március 19-e van.-De akkor miért ilyet vettél? Nem értem.-Hogy tudjad, hogy a vízöntők a legjobbak. Szerinted?-Szerintem nem, bocsi! Na mindegy, attól még jó ajándék.Igazából nem tetszett neki, Chantal is vízöntő és érdekes módón Valerij is.-Ma este eljösz bulizni?-Ne haragudj, nincs ehhez most hangulatom.-Jaj, veled semmit sem lehet csinálni! Akkor menjünk el vacsorázni, biztosan éhes vagy!-Rendben, menjünk el, addig sem kell bámulnom Valerij képét vacsora közben!-Csoda, hogy megengedik, hogy egyél!-Hagyd már ezt abba. A saját házamban azért ehetek, nem?Nem sokkal később Aurora előjött a szobájából egy rajzzal.-Ezt neked rajzoltam, apa! Nekem a Valerij az nem az apukám, hanem csak te! Boldog szülinapot!-Köszönöm, kicsim!Eljött az este. Adam és Sandro elindultak az étterembe. Chantal, Valerij és Aurora is leültek vacsorázni. Aurora ezt mondta.-Valerij nem az  apukám!Chantal így válaszolt neki.-Értd már meg kislányom, hogy Valerij a vérszerinti apád! Mit nem értesz ezen?Valerij ezt mondta Chantalnak.-Hagyjad, Chantal! Még kicsi ehhez, hogy megértse, ha nagyobb lesz megérti majd. De az is lehet, hogy gyűlölni  fog engem és továbbra is Sandro után vágyakozik majd.
Mjöllby és Maite találkoztak a megbeszélt helyen, vagyis az étterem előtt. Mjöllby hozott egy szál rózsát a lánynak.-Gyönyörű vagy, mint amilyen reggel is voltál.A lány elpirult.-Köszönöm!-Ezt neked hoztam, szépségem!A kezébe adta a rózsát, majd besétáltak az étterembe, ezután helyet foglaltak.Egészen véletlenül itt vacsorázott Alessandro és Adam is, pont a szomszédos asztalnál ültek. Sandro őket nézte, de Adam nem ismerte. Mjöllby is átkukkantott néha hozzájuk. Maite ezt kérdezte.-Miért nézed annyira őket?-Az egyiket ismerem. Ne is beszéljünk róla!-Rendben, ahogy gondolod. Nem kedvelhetitek egymást.-Nem hát!
Adam ezt kérdezte.-Azt a szép nőt nézed a másik asztalnál? El kell ismerni, hogy gyönyörű, nem csoda, hogy folyton odanézel.-Ismerem a barátját, azt az átkozott Mjöllbyt, azért nézem őket.Nem sokkal később Mjöllby és Maite elmenni készülődtek, már ki is mentek az étteremből.-Elmentek.-Érdekel téged a nő?-Nem! Nem veszem el mástól, nem akarok kapcsolatba kerülni még egyszer ezzel a gazemberrel.-Mit csinált, hogy ennyire utálod?-Ez egy hosszú történet, nem szívesen beszélek róla.Adam azt gondolta, hogy majd megkérdezi Chantalt, mert ő legalább válaszol neki. Majd témát váltott.-Igazából nekem te nagyon bejösz! Biztos, hogy kipróbálnád velem, ne is tagadd!-Ne akarj rávenni a buzulásra!-Jólvan, én nem erőltetem, magadnak kell tudni.-Rendben, de szerintem én megyek.-Maradjunk még, beszélgessünk!-Nem tudok, majd legközelebb. Szia!-Akkor legalább együtt menjünk!-Akkor gyere!Kimentek ők is. Adam ezt kérdezte?-Mi lenne ha arra mennénk?A sötét kivilágítatlan erdős útra mutatott.-Ez őrültség! Nincs is világítás és biztosan félnék.-Ne legyél már ilyen nyuszi, ha félsz, akkor én megvédelek, de biztos, hogy semmi baj nem történik majd.  Na gyere!Végül rávette, hát arra mentek. 10 perc gyaloglás után hangokat hallottak, emberi hangok voltak. Sandro hirtelenmegijedt, de Adam mondta, hogy nincs semmi baj.-Ők is emberek.-Ki tudja miféle emberek ezek!Egy női síkitást is hallottak és azt is, hogy egy férfi kiabál vele. Alessandro ezt mondta.-Úgy látszik, hogy valakit bántalmaznak.-Én is így gondolom. Egy szerencsétlen nőt. Menjünk a hang után, hogy lássuk mi folyik itt.Egy darabig mentek, egyre hangosabban lehetett hallani, majf végül odaértek. Akkor látták, hogy Mjöllby ésMaite vannak ott. Mjöllby nagyon durván bánt Maitével, a magáévá akarta tenni. Adam ledöbbent rajta.-Ezt nem gondoltam volna!-Én igen! Ez egy gazember!Mjöllby idegesen odakiabált nekik.-Takarodjatok el innen, ostobák!Sandro ezt mondta.-Nem engedem, hogy bántalmazd a nőket, te szadista állat!-Fogd be te kis római csicska! Takarodj haza Rómába, oda való vagy!-Magammal viszem a lányt!-Kotródjatok el mindketten, a lány velem marad!Maite segítségért könyörgött.-Kérlek, segítsetek! Meg akar erőszakolni, bele sétáltam a csapdájába!Adam ezt mondta.-Szerintem menjünk, itt csak baj lesz!-Nem mehetünk, nem engedhetjük, hogy ez az ember végre hajtsa a gaztettét ezen a szerencsétlen nőn.Közelebb ment a lányhoz.-Segítek!-Köszönöm!Mjöllby közbeavatkozott.-Ha kell neked a csaj, akkor előbb velem kell megküzdened!-Ezt hogy érted? Verekedni akarsz?-Mondjuk igen. De a haverod nem jöhet, kizárólag veled!Adam ezt mondta.-Szerintem nem érdemes verekedni egy ilyen alakkal.Mjöllby rászólt.-Pofa be te ostoba! Te ne szólj bele, megértetted?Majd odasétált Sandrohoz.-Na akkor kezdhetjük.Ekkor Sandro behúzott egyet Mjöllbynek, hogy az a földre esett, és mire magához tért, addigra elfutott Maitévelegyütt.-A fenébe! Nem, ez nem lehet! Na ezért még kapsz, te kis nyomorult.Közben ők futottak, Maite Sandro karjaiban volt, így már biztonságban érezhette magát. Adam ezt mondta.-Azt hiszem leráztuk!Kicsit megálltak pihenni.-Nem kell már félned! Biztonságban vagy!-Úgy megijedtem! Azt hittem meg fog erőszakolni!-Itt nem érhet bántódás! Menjünk haza.Hazaértek, ekkor valaki állt az ajtóban, Adam egyik ismerőse. Nem más, mint Tommyka.-Szia Adam!-Te mit keresel itt?-Pasizni jöttél ide?-Képzeld nem! Ő csak egy jó barát, semmi több!-Aha persze! Higyjem is el?-Azt hiszel amit akarsz! Na jó, menjünk be!-Én is jövök!-Csak, ha megengedik, hogy maradj, ez nem az én házam.Tommy Sandrot kérdezte meg.-Bejöhetek én is?-Felőlem.Adam ezt mondta.-Lehet Chantal elküld, de akkor ráveszem, hogy maradhass.Bementek mindannyian. Chantal és Valerij ott ültek az asztalnál. Chantal ezt mondta Sandronak.-Ide nem hozhatsz be ilyen nőcskéket!-Te se hozhatsz be akkor férfiakat!-Jólvan, akkor maradjon, ne legyen már itt veszekedés. A szőke az kicsoda?-Tommy vagyok, Adam barátja. Maradhatok.-Felőlem!Kicsit később. Sandro és Maite kettesben voltak.-Hogy futottál össze azzal a gazemberrel?-Leszólított az utcán, olyan kedves volt. De becsapott.-Nem szabad mindenkinek hinni, aki csak kedves veled.-Igazad van, csak egy kis szeretetre lenne szükségem, de senkitől sem kaphatom meg.-Tőlem megkaphatod!-Komolyan mondod? Te őszintének látszol, nem úgy, mint az a másik.-Csak félek, hogy megint ártani fog.-Téged már bántott?-Igen, de ne is beszéljünk róla. Nagyon rég történt már.-Rendben, megértelek.
Eltelt néhány hónap. Sandro és Chantal végleg elváltak, így a nő azt követelte, hogy Alessandro tűnjön el a házbólés adja át a helyét Valerijnek. Ez rosszul esett neki, Maitében találta meg az egyetlen vígaszát. Azonnal megérezték egymáson, ha épp szomorúak, így szó nélkül odamentek egymáshoz, hogy megvígasztaljáka másikat. Most is így volt, Maite odament Sandrohoz.-Mi a gond?-Chantal elzavart minket. Adamék maradhatnak.-Hová menjünk? Van hová mennünk, mert ha nem, akkor én nem tudok semmit sem felajánlani neked.-Talán a szüleim befogadnak.-Na akkor nem maradunk fedél nélkül.-Akkor menjünk. Itt már semmi dolgunk nincs.Összepakoltak, majd elmentek. Adam odajött búcsúzni.-Elmentek?-Igen! Hiszen ki lettünk dobva!-Sajnálom! De én a helyedben nem hagynám, hogy egy nő elvegye a házadat! Állj ki magadért, mert a fejedre nőtt ez a nő!-Igazad van! Ezt nem hagyhatom!Maite ezt mondta.-Szerintem jobb lenne elkerülni a botrányokat. Mindennél jobb a béke.-Igazad van Maite! Hagy legyen csak boldog, engem nem érdekel.Adam ezt mondta.-Sandro, neked nincs saját véleményed? Mindig másokra hallgatsz.-De nem fogok leállni vele, megint csak háború lesz. Na menjünk Maite! Szia Adam!-Jólvan, te tudodElmentek. Kicsit később Maite megszólal.-Mit fognak szólni a szüleid hozzám? Mit fogsz nekik mondani?-Hogy a barátnőm vagy!Maite meglepődött, hisz még nem történt közöttük semmi.-Tényleg mondanád ezt?-Miért ne? Hiszen gyönyörű vagy!-Tényleg így gondolod?-Igen!Majd megérkeztek. Sandro bemutatta a szüleinek Maitét, akik örültek neki.

 

2011.10.03

Második rész

Egy sárkány szülött a legveszélyesebb fajtából                                                     2. rész


Eltelt 5 év 2000 óta. Mjöllbyék már 5 éve a börtönben ülnek, azonban Mjöllby ügyvéde el tudta intézni, hogy Mjöllby már 2011-ben szabadulhasson.-Ez az! 2011-ben szabadulok! Van még 6 évem!Alekszandr nem értette.-Ezt hogy csináltad?-Nagyon király ügyvédem van!-Nekem is intézze el!-Megteszek mindent, de ezt is nagyon nehezen hozta össze.-Mit fogsz csinálni, ha szabadulsz?-Először is ismét megkeresem Alessandro Nestát.-Nehogy megtedd megint, ami egyszer már megtörtént!-Akkor inkább nem keresem meg, inkább mást fogok csinálni, ami jobb.-Ez a beszéd! Ne ess ugyanabba a hibába bele!-Azonban ennek a szabadulásnak van egy feltétele is. Alá kell írnom a válást Chantal Anderével.-Azt már rég meg kellett volna tenned! Ugyanis ő juttatott ide minket.-Azt inkább annak az ostoba sárkány szülöttnek köszönd! Ha aznap nem küldöm ki koldulni, akkor a mai napig nálunk szenvedne.-Vagy már halott lenne. De ne felejstd el, hogy Chantal biztatta őt, egyedül nem mert volna elmenni a rendőrségre és feljelenteni minket.-Ebben igazad van, nem kell nekem ilyen feleség.
Milánó, OlaszországAlessandro Nesta 2002 óta, az az 3 éve már Milánóban él. De Chantal nélkül, mert ő ekkor ment visszaMexikóba és azóta sem jött vissza. Már azt hitte nem is szereti, ezért lemondott már róla. Egyik este valakicsöngetett. Odament az ajtóhoz kinyitni. Nagy meglepetésére Chantal Andere állt az ajtóban bőrőndökkel.-Hogy hogy visszajöttél? 3 évig szenvedtettél!-Ne haragudj, nem így akartam! Nem tudtam visszajönni, mert elhagytam az útlevelemet és nem akartak újat adni, de mostmár az is megvan. -De már nem szeretsz engem! Ennyi távollét után kiábrándultál! Ez megölte a szerelmünket!-Ez nem igaz! Akkor nem jöttem volna vissza! Ugyanúgy szeretlek, ahogy előtte. Remélem te is!Igazából már nem volt benne biztos, hosz 3 év az nem kevés.-Nem is tudom! Nem vagyok biztos az érzéseimben.-Őszinte leszek, én sem! Sajnálom, hogy elmentem, ez tette tönkre a kapcsolatunkat.Mindketten lógatták az orrukat. Chantal törte meg a csendet.-De még újra kezdhetjük, akkor minden a régi lesz!-Megpróbálhatjuk!-Van egy fantasztikus hírem is! Mjöllby hamarosan aláírja a válást, és végre független leszek!-Ez jó! Ennek örülök!-Akkor utána vegyél feleségül!-Rendben!Eltelt egy hét, a szerelmük újra lángra lobbant. Chantal egyik nap a boltban összefut egy régi mexikói ismerősével.Ő egy 70 év körüli öregember volt.-Szia, Chantal!-Jó napot, José úr!-Micsoda meglepetés, hogy összefutottunk! Én mostanában már egyre gyakrabban vagyok itt.-Ide költözött?-Még nem mondhatnám! Az az igazság, hogy már unom Mexikót, új életre vágyom! Máshol szeretném leélni a  nyugdíjas éveimet.-Ennek örülök! Én is itt élek! Hamarosan férjhez megyek!-De hát te már régebben férjez mentél! Elváltatok!-Már évek óta külön élünk, és nem sokára érvénytelenítve lesz a házasságunk, így újra férjhez mehetek.-Már megkérte a kezedet?-Hát persze! 5 éve ismerjük egymást. Meg kérdeztem, hogy feleségül vesz-e ha elváltam, persze, hogy igent mondott.-Álljunk meg egy percre! Te megkérdezted a fiút?-Igen. Mi ezzel a baj?-Ó hát ezt nem szabad! A fiú kéri meg a lány kezét és nem fordítva!-Jó, de hát ő olyan kis félénk. Meg szerintem ez mostmár nem annyira fontos.-Az én időmben a lány nem kérdezhette meg! Na jólvan! Te tudod! Sok boldogságot.-Majd meghívom az esküvőmre, csak még nem tudom mikor lesz.Pár nappal később megérkezett a hír, hogy Johan Mjöllby és Chantal Andere többé nem házasok, szóval innentőlfogva elváltak. Chantal örült neki.-Ez az! Elváltam tőle!-Ennek örülök!-Lehetek a te feleséged!-Hát igen!Nem volt túl lelkes ez iránt, Chantalnak is feltűnk.-Nem tűnsz túl lelkesnek. Mintha nem is akarnál feleségül venni.-Dehogynem akarlak! Hogy jutott eszedbe!-Nem vagy túl boldog tőle.-Dehogynem! Miért gondolod ezt?-Csak a lehangoltságot látom rajtad. Valami baj van?-Nem! Mi lenne? Amióta Milánóban lakom, megváltoztam!-Ezt hogy érted? Jó vagy rossz irányba?-Jó irányba! Már nem vagyok olyan tehetetlen mint régen. Egyedül lakom, nincsenek itt a szüleim, elveszett vagyok itt. Mikor idejöttem alig ismertem valakit, nagyon nehéz volt, sokszor elsírtam magam, ráadásul akkor mentél el te is, nagyon nem tett jót ez. Ahogy teltek a hónapok, meg az évek, könnyebb lett, sok segítséget kaptam és már boldogulok egyedül is.-Ezt jó hallani, de te már nem vagy az az érzékeny fiú?-De.-Majd meglátjuk.Kicsit később Chantal chilis babot akart főzni. Kellettek hozzávalók is, ezért elszaladt a boltba, majd hozzálátott a főzéshez.-Mit csinálsz?-Chilis babot. Tudod, amit nálam is ettél és ízlett is neked.-Az jó! Már hiányzott az is.
Eltelt 3 hónap. Chantal Andere és Alessandro Nesta összeházasodtak.-Végre! Erre a pillanatra vártam.Azonban Sandro nem volt túl boldog. Chantal is észrevette rajta.-Mi a baj, drágám? Olyan letört vagy!-Nincs semmi baj. Miért?-Csak elég szomorúnak tűnsz.-Pedig nincs semmi bajom.Elmentek nászútra, Amerikába. Elmentek sétálni, majd beültek egy cukrászdába. Nem sokkal később egy furakinézetű srác ment oda hozzájuk. Fekete haja volt, kék szeme, ki volt festve és a ruházata sem az a hétköznapiemberé volt. Igazi különc fickó. Adam névre hallhatott.-Sziasztok! Megengeditek, hogy helyet foglaljak itt?Alessandro nem nagyon nézte jó szemmel ezt a fickót, Chantalnak viszont szimpatikus volt.-Csak nyugodtan!Pedig volt még egy csomó üres asztal. Sandro ezt mondta Adamnek.-Miért pont ide ültél? Van egy csomó üres asztal, ahová leülhettél volna.Chantal meg ezt mondta Sandronak.-De most miért zavar? Jobb lenne, ha egy magában kuksolna egy másik asztalnál. Csak barátkozni szeretne velünk.-Jólvan, ne haragudj! Maradj, ha Chantal úgy akarja.-Te aztán tényleg jó fej vagy! Tudtam én! Ezért jöttem hozzátok! Itteniek vagytok?-Nem, csak nászutón vagyunk itt.Adam meglepődött.-Tehát egy házaspár vagytok?-Úgy ahogy mondod. Te ki vagy?-Én Adam Lambert vagyok. Ti?-Én Chantal Andere.-Én meg Alessandro Nesta.-Ha nem zavarna, tarthatnék veletek? Olyan szimpatikusak vagytok.Sandro ezt tolakodásnak és udvariatlannak tartotta.-Mit képzelsz? Nem is ismerünk és ránk akarsz akaszkodni?Chantal közbeszólt, őt nem zavarta.-Ne beszélj vele így, nyugodtan velünk tarthat, de csak módjával, mert azért kettesben is szeretnénk lenni.-Köszönöm, olyan rendesek vagytok!Sandro keresztbe tette a kezét, ahogy a zárkózottak szokták és elfordult.-Muszáj ezt?-Meg fogsz kedvelni kedves Alessandro!-Nem, mert nem szeretem a nyomulós embereket! Szerintem itt már nincs is rám szükség, itt hagylak titeket.Chantal közbeszólt.-De most mit sértődsz be?-Nem tudom mi tetszik ezen neked!-Nekem nem tetszik, de ha velünk akar lenni akkor már miért ne lehetne?-Mert nem is ismerjük! Nem tudhatjuk miféle ember, de te csak fogadd be nyugodtan!Adam közbeszólt, ezt már nem bírta hallgatni.-Elég legyen! Az igaz, hogy nem ismertek, de pont ezért kell egymással ismeredni, mert akkor máshogy nem menne.-Nem így kell ismerkedni, hogy csak úgy ismeretlenül odamész valakihez és rányomulsz! Jobb is, ha megyek!Elhúzta a csíkot, Chantal utána akart menni, de Adam lefogta.-Te mit akarsz tőlem? Látod mit csináltál?-Majd ő is megbarátkozik velem.-De most féltékeny, azt gondolja akarsz tőlem valamit és lehet, hogy így is van.-Dehogyis, ez nem így van! Én csak haverokat gyűjtök, hogy bulizhassunk aztán egy jót.-Hát rendben van, én szívesen haverkodom veled. De mondjuk aki nem akar, azt ne erőltetsd.-Én nem erőltetem, majd úgy is megbékül.-Lehetséges!-Találkozhatnánk este. Benne vagy?-Én benne lennék, de nem tudom Sandro mit gondolna róla.-Úgysem egyezne bele. Akkor hívd el magaddal, de ne mondd, hogy én is ott leszek.-Oké, akkor ez lesz, de remélem nem fog megint besértődni, ahogyan most.Chantal hazament, arra számított, hogy Sandro otthon lesz, de tévedett.-Hová mehetett?Nem sokkal később hazajött.-Hol voltál?-Jól elszórakoztál azzal az Adammel?-Te most féltékeny vagy? Nincs okod rá, mert ő csak haverkodni akart. Többet már nem is találkozunk.-Akkor jó!-Én csak téged szeretlek!Meg csókolták egymást.-Látod? Csak téged szeretlek és senki mást!-Hiszek neked, csak idegesít, hogy az az alak odajött hozzánk csak úgy ismeretlenül. Nekem egy kicsit sem volt szimpatikus!-Őszintén szólva nekem sem, csak nem akartam bunkó lenni vele.Igazából jó fejnek tartotta.-Ma este elmegyünk bulizni?-Én inkább itthon maradnék.-De miért kell mindig otthon gubbasztani? Miért szereted ezt?-Mert itt biztonságban érzem. Különben sem szeretem a nagy zajos bulikat, az nem az én világom.-Akkor semmikor sem fogsz eljönni velem. Én viszont nem bírom ezt az otthon ülős életet.-Elmehetsz bulizni felőlem, én nem tiltom meg.-De egyedül? Mással meg nem akarok, mert téged szeretlek!-Akkor menj el a barátaiddal.-Nincsenek itt barátaim!-Á nem! Adam az ki? Tudom, hogy bírod és csak miatta akarsz elmenni, mert ő is ott lesz! Nem kell tagadni, úgy is tudom, hogy ezért. Mert eddig te sem voltál az a bulizós tipus.-De már megváltoztam, ahogyan te is, az állításod szerint. Veled szeretnék menni, egyszer sem jösz el a  kedvemért?-Nem tudom mi ütött beléd, hogy te most bulizni akarsz. Akkor is bulizol, ha majd gyerekeink lesznek?-Akkor nem, ezért kell kihasználni, amíg nincsenek.-Jólvan, menjél!-Te nem jösz?-Nem!Chantalt idegesítette, hogy nem tudta rábeszélni.-Akkor elválok tőled!-Ha ezen múlik, akkor felőlem elválhatunk!-Nem is szeretsz?-Te zsarolsz ezzel!-Mert nem akarsz bulizni!-Nem is fogok elmenni, mert utálom az olyan helyeket!-Akkor elmegyek Adammel, ő legalább szereti a jó bulikat!-Legyen ő inkább a férjed! Különben sem százas! Festi magát!-Ő legalább egy egyéniség és mer más lenni, mint az átlag!-Fogadjunk, hogy buzi!-És ha az? Akkor meg főleg nincs okod féltékenykedni! Na mentem, veled nem lehet beszélni!Elment, becsapta maga mögött az ajtót. Alessandro elkeseredettségében elsírta magát. Közben Chantal elmenta szórakozó helyre, ott találkozott Adammel.-Helló! A férjecskéd nem jött?-Nehéz eset! Hagyjuk!-Nem szereted igazából?-De igen!-Jobb is, hogy nem jött, csak elrontaná az esténket.-Az biztos! Főleg ha meg is látna téged.-Tudja, hogy velem vagy?-Igen és szerintem féltékeny rád.-Mondd meg neki, hogy fölöslegesen féltékenykedik, mert én be merem vallani, hogy a férfiakat szeretem!Chantal ledöbbent, erre nem számított.-Ez meglepett! De engem nem zavar és csodállak, amiért így nyíltan fel mered vállalni! Nem sokan merik, mert sokakat bántalmazás ér emiatt.-Igen, ez így van! De én önmagam szeretek lenni, nem pedig mást mutatni a világ felé, mint amilyen vagyok.-Ebben teljesen egyetértek. Nagyon szimpatikus lettél nekem, hogy ezt elmondtad.-Akkor keressünk egy jó helyet. Akarsz a melegbárba menni? Az nagyon király hely!-Hát! Nem igazán!-Akkor mehetünk máshová is!Kerestek egy jó helyet. Nagyon jól érezték magukat, jó részegek is lettek.-Egy kicsit sokat ittam! Nem is tudom mit fog szólni ehhez Sandro!-Semmit, mert mire hazaérsz, már régesrég aludni fog. Ha csak nem ment el valahová ő is.-Azt nem hiszem, ő ilyen otthonülő típus, nem hajlandó sehová se kimozdulni este.-Az szar ügy. Elég unalmas ember lehet! Hogy tudtál egy ilyenhez hozzámenni?-Hát nem tudom! Azért mert olyan aranyos!-Á értem! Szerintem meg írtó jó pasi! Nagyon lennék a helyedben!-Komolyan? Osztozom veled rajta, ha akarod!-Ha ő is akarja, bár szerintem úgysem.-Hát szerintem sem!Hamarosan vége lett a bulinak, hazamentek halál részegen hajnali 5 órakor.-Sandro, fent vagy még?Senki sem válaszolt.-Biztosan alszik már, befekszem mellé.Bedőlt az ágyba utcai ruhában, fürdés meg fogmosás nélkül. Reggel 9-kor Sandro felébredt és megszólaldirekt hangosan, hogy felébressze Chantalt.-Kibuliztad magad azzal az Adammel?De nem lehetett felébreszteni, úgy aludt, mint akit fejbe vertek volna.-Reménytelen eset vagy! Aludj csak, ma sem megyünk sehová. Ez is miattad!Kiment a szobából. Megreggelizett, ezután elővette az egyik kedvenc halas könyvét és azt olvasta. Délben Chantalmásnaposan kivonszolta magát a szobából.-Hogy nézel ki? Ez a bulizás hatása!-Nem tetszem neked?-Így nem! Halálra ittátok magatokat!-Csak jól akartuk magunkat érezni! Ez is baj neked?-De most szörnyen festesz!-Igen mert nagyon másnapos vagyok! Ezt is megérthetnéd!-Nem, mert senki se mondta, hogy idd le magad! Hagyj inkább!-Jólvan! Megint ilyen bunkó vagy, mert nem az történik, amit te akarsz! Összeférhetetlen vagy!-Mondtam, hogy hagyjál békén most!-Hagylak, de akkor te is engem!Eltelt 2 óra. Chantal rendbe szedte addigra magát, megint el akart menni.-Én elmentem!-Megint hová? És velem már nem akarsz foglalkozni?-Gyere te is! Eddig te nem akartál jönni.-Megint bulizni mész?-Most máshová. Gyere, ha akarsz!-Oké, jövök, de akkor várj egy kicsit.Hamarosan elindultak.-Hová megyünk amúgy?-Majd meglátod.-Ha meglátom azt az Adamet, akkor behúzok neki.Chantal inkább nem szólt semmit. Hamarosan odaértek, ahová szeretett volna menni, ott várt Adam. -Tudtam!-Te akartál eljönni!Adam ezt mondta.-Most mi bajod van velem? Legyünk jóban és akkor nem lesz semmi baj.Alessandro olyan ideges volt, hogy neki ment Adamnek.-Hagyd békén a feleségemet, megértetted?-Mi ütött beléd? De ha verekedni akarsz, akkor felőlem legyen!Chantal közbeszólt, ő nem szerette volna látni, ahogy verekednek.-Ne! Ne verekedjetek! Annak semmi értelme!Adam ezt mondta feldúltan.-Hát de ez nekem jött, pedig nem is bántottam. Ok nélkül utál.-Mert nem szállsz le Chantalról!-De ő bír engem! Nem úgy mint te! De csak rajtad múlik, hogy jóban leszünk-e.-Veled soha! Hányingerem van tőled! Kopjál már le, tiszta idegesítő vagy.-Tudom, hogy féltékeny vagy. De elmondom neked, hogy semmi értelme féltékenykedned, ugyanis nem áll  szándékomban lenyúlni tőled Chantalt. Én a férfiakat szeretem, még ezt is nyíltan vállalom. Remélem nem vagy homófób.-Nem, de akkor is le lehet kopni! Nem érdekel, hogy a fiúkat szereted! Ha esetleg rám pályázol akkor figyelmez- tetlek, hogy nem fog menni.-Nyugi, nem akarlak téged! Csak haverkodni szerettem volna, csak te ezt nem hagyod!-Gyere Chantal, hagyjuk itt ezt!Elhúzta onnan.-Majd beszélünk még Adam!Visszavitte a szállodába.-Holnap hazamegyünk! Elrontottad az egészet! Muszáj volt ilyeneket felszedned?-Csak barát! Miért nem fogadod el? Mert ő mer más lenni az átlagnál?-Nem azért, de szerintem rosszat akar.-Üldözési mániád van, de ezen nem csodálkozom. Megértelek! Nem akar ő rosszat, ő egy őszinte ember. Kérlek, adj neki egy esélyt.-Még átgondolom. A mai napot töltsük el együtt.-Jó, de akkor holnap válaszolj.-Oké.Eljött a másnap. Együtt reggeliztek.-Na hogyan döntöttél? Adsz egy esélyt Adamnek, hogy beilleszkedjen közénk.-Jó, de csak a te kedvedért.-Végül is jobb, hogy megtudtad, hogy meleg, azóta nem vagy annyira féltékeny!-Hagyj ezzel!Igazából féltékeny volt, csak nem merte bevallani.-Akkor felhívom, hogy találkozzunk.Felhívta, másnapra beszélték meg a találkozót. Eljött a másnap és mind a hárman a megbeszélt helyen voltak a megbeszélt időpontban. Adam ezt kérdezte.-Sziasztok! Ugye most nem akarsz nekem jönni?-Nem. Úgy gondolom, hogy kapsz egy esélyt, ha ennyire haverkodni akarsz velünk, akkor legyen.Adam örült, igazából tetszett neki Alessandro.-Na végre, tudtam, hogy előbb utóbb ráveszlek.-Nem te vettél rá, de ez most nem lényeges.-Este elmehetnénk bulizni!-Neked a buli az életed? Nem bírsz ki egy napot buli nélkül?-Hát nem igazán. Te miért nem szereted?-Mert nem az én világom, nem nekem való.-Te mit szeretsz csinálni?-Ha otthon vagyok, akkor szeretek olvasni egy jó könyvet, mostanában a halas könyveket szoktam, ezen kívül szeretek írni verseket és történeteket.-Ez egész jó! Találkoztam már ilyen emberrel, eléggé unalmasak tudnak lenni.Sandro megsértődött, de nem szólt semmit, csak furán nézett Adamre.-Bocs, nem akartam!-Ha unalmas vagyok, akkor el lehet menni!-Mondom bocsánat, néha kicsúsznak ilyenek a számon, akkor kérlek ne sértődj meg!-Oké.-Akkor nem jöttök bulizni?Chantal ezt mondta.-Hát ma este nem, majd legközelebb.-Ti amúgy hol laktok eredetileg?-Olaszországban. Csak nem akarsz eljönni?-Túl messze van, de még gondolkozom rajta.Pár nap múlva hazamentek, Adam nem ment velük, hanem elbúcsúzott tőlük és azt remélte, hogy egyszer mégtalán láthatja őket.


2011.09.27

Első rész

Egy Sárkány szülött a legveszélyesebb fajtából.                                                 1. rész


A történet 2000 februárjában veszi kezdetét Rómában. Itt él Giuseppe Nesta, feleségével Maria Laurával, illetvegyerekeivel Fernandoval, Katiával és Alessandroval. A legidősebb Fernando, ő akkor volt 27 éves, legfiatalabbmeg Alessandro, ő akkor volt 23 éves.Sajnos nagy az aggódalom ebben a családban, ugyanis egyetlen lányuk súlyos beteg. Leukémiában szenved ésmost kórházban van, nem sok van már hátra neki.
A napokban érkezik meg Johann Mjöllby Stockholmból, ő ekkor volt 29 éves. Volt neki egy segítője, az akkor 31 éves Alekszandr Mosztovoj. Együtt hajtották végre a gonosz terveiket, amik sajnos ártatlan embereken csattan-tak. Most is ilyen céllal érkeztek Rómába, és már kiszemelt áldozatuk is van már. Természetesen erős embereikis voltak, egy 10 fős banda, erős kigyúrt 35-40 év körüli férfiak.-Ki a következő áldozat, uram?Kérdezte az egyik kigyúrt ember.-Ne legyetek kíváncsiak, mindent időben meg fogtok tudni.Válaszolta higgadtan Mjöllby.-Na és mikor kapjuk el?Kérdezte kíváncsian Alekszandr.-Egy hónap múlva. Addig mindent előkészítünk.-De miért nem csináljuk úgy, ahogy eddig, hogy hátulról támadunk és elraboljuk?-Mert ez jelenleg most nem alkalmas, ki kell csalogatnunk valamivel, de majd a születésnapján.-Rendben van, te vagy a főnök.-Nektek meg az lesz a feladatotok hogy partyt szerveztek valahol, egy születésnapi partyt március 19-re.-Igen, uram!-Akkor már mehettek is intézkedni.A 10 fős banda elmentem másmerre, kerestek egy helyet ahol partykat lehet szervezni.Mjöllby és Alekszandr meg ott maradtak.-Ismered Alessandro Nestát, Alekszandr barátom?-Nem, még soha sem beszéltél róla. Ő lesz a következő áldozat?-Igen és meg kell előtte látogatunk, hogy kibéküljek vele. Ugyanis csak így van esélye, hogy eljöjjön a neki szánt partyra.-Oké, induljunk!-A halas tóhoz megyünk, ott tölti a napjai nagyobb részét. Jut is eszembe, el is kezdődött már a sárkány éve, ezért nekünk egy sárkány szülöttre lesz szükségünk.-Akkor most mi legyen?-Tökéletes lesz nekünk az akiről beszéltem. Menjünk!A halas tó felé vették az irányt, de sajnos senki sem volt ott.-Nincs most itt, akkor elmegyünk hozzájuk.Azonban nem találták őket otthon, ezért vártak.
Bent voltak a kórházban Katiánál. Szegény lány már a halálos ágyán feküdt, de mégsem mehetett be hozzá azegész család.-Csak egy ember mehet be hozzá.Mondta szomorúan az orvos.-Majd én, én vagyok az anyja.-Jöjjön, asszonyom!Bementek, de Katia egyre jobban szenvedett.-Nagyon rosszul néz ki.Mondta keservesen Maria Laura.-Igen sajnos, ezek már az utolsó percei.Maria Laura közelebb lépett az ágyhoz és megfogta a lánya kezét.-Itt vagyok veled, kicsikém!Már beszélni sem tudott szegény lány. Egy kis idő után meg már élet sem volt benne, szóval meghalt.-Itt a vég! Ezt nem tudom elhinni!Az asszony keserves sírásban tört ki.-De hiszen már felkészítettem erre Önöket!-Tudom, de mégis csak az én kislányom.-Szólok a többieknek.Ment ki szólni.-Jöjjenek be! Sajnos már nincs közöttünk!A család legérzékenyebb tagja Alessandro, és talán őt viselte meg a legjobban. Azonnal odarohant sírva az ágyhozés magához ölelte halott nővérét. Az orvos odament.-Ne ezt ne! Ezt nem szabad! Kérlek engedd el!-Nem akarom hogy elmenjen! Nem tudok nélküle élni!-Pedig muszáj lesz, a halál az élet része, egyszer mindenki meghal!-De miért ilyen hamar? Miért?Giuseppe is odament.-Gyere, fiam, ennek semmi értelme, hogy ezt csinálod. Ettől még nem fog feléledni! Menjünk haza.Haza felé mentek. Ott volt Alekszandr és Mjöllby-Itt vannak! Bújjunk el!Elbújtak egy bokor mögé és leskelődtek.-Hát ezekkel meg mi történt? Miért ilyen gyászosak? És hol van a csaj?-Nem tudom, te ismered őket.-Csak nem meghalt, mert egy éve mikor itt voltam elég beteg volt a csajszi, lehet belehalt.-Az is lehet, mivel nincs itt és ők meg elég gyászos képet vágnak. Melyik innen az Alessandro?-A fiatalabbik fiú. Na menjünk, majd holnap jöjjünk inkább.Hazamentek. A 10 fős banda már otthon voltak.-Mit sikerült intéznetek?-Már a helyszín megvan és az időpont is. 2000 március 19 reggel 10-től este 6-ig. Az úgy jó?-Persze, hogy jó.-De nekünk kell mindenről gondoskodni, tortáról, ajándékokról, italokról, ételekről és a meghívókról.-Persze, tudom! Ez is a ti feladatotok, a meghívókat meg bízzátok rám. Ami a gyertyákat illeti, 24 db kell.-Igen, uram! Meglesz!
Másnap Mjöllby és Alekszandr meglátogatták Nestáékat. Maria Laura nyitott nekik ajtót.-Mit akarsz itt Mjöllby?-Csak szeretnék kibékülni a fiaddal.-Ez most nem alkalmas, hogy veszekedjetek!-Nem veszekedni jöttem, hanem kibékülni. Engedj be!-Rendben! Gyertek!Bementek.-Alessandro! Gyere elő!Kiabált neki Mjöllby. Elő is jött.-Te meg minek jöttél ide?-Csak szeretnék bocsánatot kérni a múltkoriért, szeretnék a barátod lenni.-Ilyen hirtelen? Mi az oka ennek a változásnak?-Hát szeretnék jó útra térni és úgy érzem te ebben sokat segíthetnél.-Miért? Miket tettél amik olyan rosszak voltak?-Hát ez elég hosszadalmas és nem is olyan kellemes ezekről beszélni. Kérlek segíts nekem!-De ha nem mondod el, akkor nem tudok segíteni.-De majd elmondom.Ekkor előjött Fernando, ideges lett mikor meglátta Mjöllbyt.-Ez mit keres itt? Megint ártani akar neked?-Most kibékülni jött, azt mondta jó útra akar térni.-Ne hidd el egy szavát se! Ez egy csapda.Mjöllby közbeszólt.-Jaj Fernando! Miért hazudnék én nektek? Tényleg meg akarok változni. Ugye Alekszandr?-Igen, így van. Én is segítek neki.-Jó, de Sandrot hagyjátok ki ebből az egészből!-Majd ő azt eldönti! Ugye Sandro?A fiú csak ott állt, nem tudta, hogy mit mondjon.-Mondj már valamit!Fernando közbelépett.-Ne erőltetsd! Látod, hogy nem akar veletek elmenni.-Nem azt kértem, hogy most jöjjön el, hanem hogy segítsen megváltozni.-Rendben van! De nem szeretném ha bármi baja essen.-Egyszerűen nevetséges az amit csinálsz, Fernando! Minek nézed őt, egy kisbabának?-Dehogyis! Csak szeretek rá vigyázni és ez így megy már gyerekkorunk óta.-Rendben! Ti tudjátok. -Te is szeretsz vigyázni a húgodra, te is óvod mindentől.-Ennyire nem viszem túlzásba, annak ellenére, hogy ő lány. Katia hol van?-Erről ne is beszéljünk! Tegnap halt meg és több szót ne ejtsünk róla.-Fogadjátok őszinte részvétemet!Kicsit később.-Mi a válaszod, Alessandro?Egy perc csönd.-Ne balfaszkodjál már! Válaszolj és ne Fernando döntsön helyetted!-Nem tudom, annyi rosszat tettél már velem!-De ezeket mind helyre hozom! Csinálok neked egy nagy születésnapi partyt!-Nekem nem ez a minden!-Akkor is! Meg mindenben segítek amiben csak kell.-Még gondolkodom rajta, adj nekem legalább 2 napot.-Ahogy akarod! Akkor mi most megyünk! Sziasztok!
Hazamentek, de Mjöllby közben sík ideg volt.-Ostoba! Miért csinálja ezt! Így nem fog eljönni a partyra és fenyegetéssel meg semmire sem megyünk!-Várjuk ki azt a két napot, bármi lehet.-Ahogy én ismerem, úgy is igent fog mondani.-Na akkor az jó.-De ennyire nem vagyok benne biztos. Nem látok bele a fejébe.
Letelt a 2 nap, ismét elmentek.-A halas tónál van.Elmentek ezért oda, valóban ott volt.-Ez jó. Nincs vele az a hájfej Fernando aki befolyásolja a döntéseit.Odamentek hozzá.-Szia! Akkor mi a válaszod?-Így kell idejönni, hogy így megkérdezd hirtelen?-Neked mindennel bajod van! Akkor mit kellett volna mondanom?-Rendben! Adok egy esélyt de többet nem! -Akkor barátok vagyunk?-Ez nem megy ilyen gyorsan, bizonyítanod kell, de nem egy partyval.-Hát akkor mivel?-Arra neked kell rájönnöd. Tudnod kell miről szól egy barátság.-De akkor is szervezek neked születésnapi partyt. Zavar?-Nem szeretem a nagy felhajtást, semmi szükség rá.-Ha megszervezem akkor eljönnél rá?-Csinálj, de ne legyen nagy felhajtás, ne hívjál meg ezer ismeretlen embert. -Akkor írd fel kiket hívjak meg.-Oké.Mjöllby elővett egy papírt meg egy tollat, majd odanyújtotta Sandro felé.-Itt van.Felírta, nem szerepelt sok név a listán, csak legfeljebb rokonok, akik közel álltak hozzájuk, meg persze a család.-Köszönöm! Ők lesznek csak ott.
Letelt az egy hónap. 2000 március 19-e van. Már minden elő volt készítve a partyra. Mjöllbyék már hamarabb ottvoltak.-Akkor tudjátok a dolgotokat!-Igen, uram!-Hozzátok ide a tortát.mentek a hűtő felé, majd odavitték.-Hol vannak a gyertyák?-Itt vannak! 25 darab gyerta!-24 kell csak, egyet kidobok akkor.Mjöllby beleszúrogatta mind a 24 gyertyát.-De uram! Ez olyan mint egy babazsúr. Ilyet a kisgyerekeknek csinálnak.-Kit érdekel? Úgysem fújja el, mert ti már előtte elviszitek! Ennek nincs jelentősége, ez csak egy csapda. Csak a látvány miatt csináljuk és a tortát majd ti eszitek meg.Mindent előkészítettek, hamarosan jöttek is a vendégek, majd a szülinapos is.-Kit kell elkapnunk uram!-Majd mindjárt elmondom! Tudni fogjátok!
Eltelt egy kis idő, a vendégek már az asztalnál ültek. Mjöllby Sandrot kereste.-Fernando, nem láttad Sandrot?-Szólok neki!Elment szólni neki, de nélküle jött vissza.-Nem tudom, hogy hol van.Mjöllby kezdett attól félni, hogy talán meglépett. Elkezdte keresni, de előbb elment szólni az embereinek, hogyhamarosan jönnek. Majd aztán megtalálta.-Téged kerestelek egész végig.-Pedig itt voltam.-Beszélnünk kell! Gyere oda, ott nyugodtan meg tudjuk beszélni a dolgokat.Bementek egy helységre.-Ülj le ide!Leült,de hátulról valaki leütötte, hogy eszméletét vesztette.-Jó munka volt! Vigyétek a repülőtérre, mielőtt magához tért, és zárjátok be a megbeszélt helyre. Addig én meg- szerzem az iratait.Ment is, Fernandot vette előbb észre, oda rohant hozzá.-Azt hittem már soha sem talállak meg! Sandro nagyon rosszul van, sürgősen orvosi ellátásra lenne szüksége.Fernando kétségbeesett.-Micsoda? Hol van most? Mi baja van?-A kórházban és nagyon fáj a gyomra! Nem tudom mitől, de erre nincs idő. Sürgősen oda kell adnod a személyes iratait, mert anélkül nem látják el a baját. Add oda gyorsan!-Haza megyünk érte és rohanunk a kórházba. De siessünk!Rohantak is, Fernando odaadta Mjöllbynek.-Rohanok a kórházba!-Én is jövök!-De nem lehet bemenni hozzá, csak odaadom ezeket és ennyi.-Nem érdekel, akkor is jövök!Mjöllby ideges lett, hogy jönni akar. Majd odaértek.-Mindjárt jövök! Várj meg itt.-Oké, siess!Bement a kórházba és egy másik kijáraton kiment, gyorsan fogott egy taxit és a repülőtérre vitette magát.-Itt is vagyok! Hol van most a sárkány szülött?-Nem tért még magához, ezért a kocsiban.-Magához kell térnie! Így nem szállhat fel a reülőre!Alekszandr hozott vizet.-Ez hatásos lett.Az arcára öntötte az egészet. 2 perc múlva magához is tért.-Hol vagyok? Valaki leütött.-Hozzátok!Ketten megfogták és vitték befelé.-Mi folyik itt Mjöllby? Mit csináltok velem?-Te most velünk jösz Stockholmba!-De én nem akarok menni!-Kit érdekel, hogy te mit akarsz? Velünk jösz és kész, és majd egyszer visszajöhetsz.Sandro kétségeesett, ezért elkezdett sírni.-Engedjetek el, én nem megyek! Nem tudom mire jó ez!-El ne engedjétek és fejezd be a hisztit!2 óra múlva beszálltak a gépbe. Alessandro teljesen maga alatt volt.-Ne búsulj! Jövő héten visszajöhetsz!-De miért csinálod ezt? Miért nem szóltál előtte?-Higyj nekem! Jó dolgod lesz ott!-Nem hiszek neked! Ez egy csapda! Megint bántani akarsz!-Higyj amit akarsz! Mostmár nincs visszaút! Sírjál csak nyugodtan.Azt is tette. 
Fernando meg ott várt Mjöllbyre, érezte, hogy itt nem stimmel valami. Bement a kórházba és nem volt olyanbetegük, hogy Alessandro Nesta.-Ez egy csapda volt! Ki tudja hová vihette az a gazember!Visszament a partyra, mindenki a szülinapos kereste.-Hol van Sandro? Mindenki rá vár!Fernando kezébe vette a mikrofont és belebeszélt.-Sajnálom, de nagyon rossz hírem van! Sandrot elrabolták! A party lefújva! Mindenki hazamehet.Még a tortát sem találta meg, csak a gyertyákat, amik a földön hevertek.-Átkozottak!Odajött Giuseppe és Maria Laura.-Az az átkozott Mjöllby volt! Tudtam én, hogy nem szabad benne megbízni!Teljesen ki voltak akadva. Nem elég, hogy az egyik gyerekük meghalt és már soha nem tér vissza, de egy hónappalkésőbb elrabolták a másik gyereküket is, aki talán visszatér, bár az is lehetséges, hogy végeznek vele és akkormár hiába várnak rá.-Ennyire büntet minket az Isten? De miért?-Fel kell jelenteni Mjöllbyt emberrablásért.Be is mentek a rendőrségre, hogy feljelentsék Mjöllbyt és az embereit. Azonnal nyomozásba kezdtek, hogy minélhamarabb elfogják a bűnösöket, illetve, hogy megtalálják az elrabolt fiút.
A repülő leszállt Stockholmban, ki is szállhattak a gépből az utasok.-Engedj haza!-Fogd be a szád, ezzel nem érsz el semmit se, te ostoba!Házhoz is értek, szegény Sandrot bezárták egy sötét nyirkos pincébe, aki keservesen sírt.-Ostoba vagy! Besétáltál szépen a csapdámba! Soha sem fogok megváltozni és ki foglak készíteni, egy lelki roncs leszel, mire elengedlek innen.Nagyon gonoszan nevetett.-Megfizetsz érte!-Mit tudsz tenni egymagad ennyi emberrel te kis senki? Az égvilágon semmit, el kell tűrnöd mindent! Hahahaha!-Hogy lehetsz ilyen kegyetlen! Ezt nem teheted!-De, igen is tehetem te szarházi, nem érsz te semmit! Nem is tudom minek vagy te a világon! Biztos azért, hogy szenvedj, te semmire kellő!A római fiú ezért mégjobban sírt, legszívesebben meghalt volna.-Inkább akkor végezz velem, de ne szenvedtess!-Hülye leszek kinyírni téged, én szenvedni akarlak látni, hiszen ezért hoztalak ide! Egy csicska leszel itt! Ja és ki kell elégítened a kurvánk szexuális vágyait, azt kell csinálni az ágyban amit ő akar! Ha nemet mondasz, akkor a korbácsütés lesz a büntetés. Tudod, hogy az hogy fáj! Na majd lesz benne részed, ha ellent mondasz! Gyere be te szajha!Egy 50 év kürüli szilikonos nő jött be. Mindene mű volt, hatalmas mellei, nagy feneke, a szája fel volt dagadva,az arca szét volt plasztikáztatva, aki ránézett azt elfogta a hányinger, nagyon undorítóan nézett ki. Fekete hajavolt, a szemöldöke oda volt tetováltatva, egy piros vékony csík volt ott, a körmei vérpirosak voltak. Színes kontak-lencsét hordott, ráadásul pirosat. Elenának hívták.-Elena! Vidd ezt a szarházit az ágyadba! Azt csinálsz vele amit akarsz!-Én ezzel nem fekszem le!Mjöllby odacsapott a földre az ostorral, nagyon hangos volt.-Akkor?-Ahogy akarod!Elena elkezdi.-Gyere te kis cukorfalat, élvezni fogod!Bevitte a szobájába. Elenán egy nagyon szűk miniruha volt, mindene kint volt, a segge kilátszott, olyan minthanem lett volna rajta bugyi, mert tangában nyomta. Hamarosan mindentől megszabadult. Szegény fiút meg elfogtaa hányinger ettől a nőtől. A nő lefeküdt az ágyra, széttárta a lábát.-A nyelveddel csináld, azt imádom!-Ilyet ne kérj! Nem foglak kinyalni!Elena elkezdett kiabálni.-Mjöllby!Mjöllby azonnal be is rontott az ostorral.-Nem akar kielégíteni a nyelvével, pedig már széttártam a lábamat!-Ezt nem tehetitek velem! Undorító ez a nő!-Le sem vetkőztél, ruhában meg nem lehet! Ezért dupla adag ostorozás jár!Sandro ki akart szökni a szobából, de Mjöllby visszarángatta és elkezdte verni ostorral, ami nagyon fájdalmas volt,hogy kiabálnia kellett.-Inkább megcsinálom, csak ne verjél meg!-Elena, kiabálj ha megint ellent mond!Mjöllby kiment, becsapta maga mögött az ajtót.-Én készen állok!Kénytelen volt megtenni, de nagyon büdös volt, Sandro majdnem elhányta magát.-Te szoktál mosakodni?-Mindennap szoktam.-Elég büdös vagy!-Ne finnyáskodj! Csináld ameddig azt nem mondom, hogy elég.Egy óra múlva mondta csak.-Akkor most vetkőzz le teljesen meztelenre és most én adok neked egy kis élvezetet!Kénytelen volt.-Nekem ez egyáltalán nem élvezetes!-Az a fontos, hogy nekem jó.Egy óráig csinálta ő is.-És most dugjál meg!-Jó de ezt örökre megemlegeted!
Eljött az este.-Mit adjunk vacsorára ennek a kis szarházinak?-Semmit! Pár napig éheztetjük.-De ha meghal.-3 napig kibírja az ember kaja nélkül! Viszont itatni azt kell. Vigyél be neki vizet, nem pocsékoljuk rá az üdítőt!-Igen, uram!Az ember bevitt neki egy pohár vizet.-Tessék, igyál!-Enni is kérek!-Azt nem kapsz! Éhezni fogsz! Ha adunk is enni akkor is csak a maradékokat fogod kapni, itt még a kutya is jobbat fog enni mint te!-Ezért még megfizettek! Isten mindent lát!-Fogd be a szád! Ezt a szöveget tartogatsd a templomi látogatásodra!Eljött a reggel, megint csak egy pohár vizet kapott, de már nagyon éhes volt.-Mikor kapok enni?-A főnököt kérdezd! Mi csak a parancsot teljesítjük!-Átkozottak!-Délután megint el kell szórakoztatnod Elenát!-Jaj ne!Kicsit később.-Most dolgoztatni fogjuk. Ki kell takarítania az egész házat! Megyek is és kiengedem!Kiengedte.-Kapok enni?-Nem! Ki kell takarítanod a házat! Ha egy kicsi kosz is marad, ostorral verlek el! Megértetted?-De nincs erőm, mert nem ettem semmit!-Nem érdekel mennyi erőd van, takarítani fogsz és kész!De Sandro meg sem mozdult, ezért Mjöllby belerúgott.-Mozdulj már, te ostoba!-Igenis!Elkezdett takarítani, de kiborította a felmosó vizet.-Micsoda kétbalkezes senki vagy te! Pazarlod a vizet? Ezért jár egy verés!Hozta az ostort, rávert egy kegyetlen erőset, Sandro elkezdett sírni.-Ne bömböljél már te szarházi! Amiért bőgsz, kapsz mégegy ütést!Rávert mégegyet és ez mégerősebb volt.-Hozzál új felmosó vizet!Megtette.-Kész vagyok!-Menjél mosogatni!Oda is elment, nagyon gusztustalanok voltak az edények.-Elmehetek WC-re?-Menjél!Ment is. Mjöllby szólt az emberének, mert egy kicsit hosszú ideje volt bent.-Figyeljél rá, most WC-n van. Ha kijön, ellenőrizd nem-e piszkitotta be a WC-t. Ha igen, verd el ostorral.Majd még súgott valamit hozzá.-Ha tiszta, akkor is verd el, és mondd, hogy használnia kell a WC kefét.-Igen, uram!Mjöllby elment.10 perc múlva ki is jött.-Irány mosogatni! Ott hagytál egy csomó edényt!Ment, az ember bement megnézni a WC-t, de semmi kaki nyom nem volt ott. Fogta az ostort.-Itt WC kefét is szokás használni, ember!-Miről beszélsz? Én nem is kakiltam!De az ember ráütött egy nagyon erőset.-Ezért voltál bent olyan sokáig, mert szartál!Szerencsétlennek már remegtek a kezei, a lábai is, alig bírt állva maradni. Az ember fellökte.-Itt nem pihenő van, hogy ott fetrengjél! Ezért mégegy ütést.Megint rávert egyet az ostorral. Mikor végzett a mosogatással, szerencsétlen fiú össze is esett, ezért az emberbelerúgott egyet.-Ostoba! Keljél fel te szerencsétlen!
Eltelt 2 nap, Alessandro ekkor ehetett először, nagyon nagy étvággyal falta be az ételt, annak ellenére, hogy ezsok ember maradéka volt. A látványa sem volt valami jó, de a kiéhezett ember mindent megeszik.Mjöllbyékhez néhány vendég érkezett: Olasz utáló, Chantal, Johanna, Valerij, Mániás ember, Agnetha Faltskog,Kötekedős ember.Mjöllby: Gyertek be! Már tálalva van az ebéd.Mindenki leült a helyére. Mjöllby bement Sandroért, hogy tálalja fel nekik az ebédet.-Gyere és tálald fel az ebédet a vendégeimnek!Szegény nem fürödhetett, ezért elég büdös lehetett és azóta is ugyanabban a ruhában volt, ami már elég koszosvolt. Ment is.-Tedd a leveses edényt az asztalra és tálalj mindenkinek!Megfogta az edényt, de szerencsétlen elejtette az egészet, kiborult az összes leves. Mjöllby nagyon ideges lett.-Te kétbalkezes! Most oda a levesnek!Adott neki három erős ostor ütést, szegény fájdalmában üvöltött. A többiek meg elkezdtek róla beszélni.Olasz utáló ezt mondta.-Ki ez a roncs ember?Chantal ezt válaszolta rá.-Ezért ilyen mert ez a kegyetlen Mjöllby tönkretette és nem tudom ez hanyadik ember már!Agnetha ezt mondta.-Szegénykék, eddig egyik áldozat sem élte túlOlasz utáló:-Valószínűleg ez sem fogja, csak nézzetek rá.Mjöllby összevissza rángatta szegény fiút, majd vissza a helyére.-Itt maradsz mert csak bajt csinálsz!Visszament a vendégekhez.-Sajnálom, de ennek a szerencsétlennek köszönhetően oda az összes levesnekChantal ezt mondta.-Mi értelme van, hogy így tönkreteszel egy embert?-Ne szóljon bele senki! Ez az én dolgom!-A halálba akarod hajszolni?-Dehogyis! Mire elengedem egy lelki roncs lesz, ezt akarom elérni. De az áldozataim közül már senki sincs életben-Ő sem lesz, és már így is egy lelki roncs. Nem értem mire jó ez neked!-Ezek az emberek mindig keresztbe tettek nekem és így bosszúlom meg! Van egy jó hírem az Olasz utálónak.-Mi olyan nagyon szenzációs?-Ez a kis senki, aki kiborította a levest, az olasz.-Komolyan? Akkor már most utálom. Rómában született?-Igen.Agnetha ezt már nem bírta.-Ki megyek a mosdóba.Nem oda ment, hanem oda ahová Mjöllby vitte Sandrot. Véletlenül nyitva hagyta, ezért be tudott menni.-Itt vagy?-Ki vagy?-Segíteni szeretnék neked.-Nem tudsz úgysem! Hogyha megszököm, akkor megölnek.-De el kell rejtőznöd egy olyan helyre, ahol nem találnak rád! Új életet kell kezdened.-Mi lesz a családommal? Ők nem tudják hol vagyok, nagyon aggódhatnak értem.-Itt nem fogod túl élni! Meg fogsz halni, ha itt maradsz!-Úgy is mindegy már, legszívesebben ebben a pillanatban meghalnék.-Aki mind itt volt, mindenki meghalt. Igaz, nem a Mjöllby keze álltal, hanem amikor elengedte őket, ők maguk vetettekvéget a saját életüknek. Ez nagyon szomorú! Nem akarom, hogy te is erre a sorsa juss ilyen fiatalon.-Ne foglalkozz velem, nem érdemlem meg! -De ne mondj ilyet! Én segítek neked! Odaadom neked az ebédemet.Kiment érte, vitte is.-Hová viszed?-Ki viszem a kutyának, nem bírom megenni.-Ne vidd ki! Tedd a maradékos edénybe!-Nem teszem!-De beteszed! Nem adhatod oda annak a senkinek!Mjöllby oda is ment és bezárta, hogy senki se mehessen be hozzá.-Nem értem mire jó ez neked!-Ne szólj bele!
Eltelt néhány hónap, eljött a nyár.-Mától fogva koldulni fog! Ki küldöm a bűnőző negyedbe! Neked kell kivinned, majd este 8-kor érte menni.-Igen, uram!Reggel hajnalban kivitték az utcára. Rongyokat adtak neki, nem fürödhetett, nem moshatott hajat, mezítlábkellett lennie.-Meg ne szökjél mert akkor nagyon nagy baj lesz! Megértetted?-Igen.-Menjél akkor! Este 8-ra itt legyél!-Itt leszek!Menj koldulni, már annyira sajnálatra méltó volt, hogy mindenki adott neki egy kicsit. Arra járt Chantal, aki azonnalfelismerte a szerencsétlen fiút, ezért megállt.-Kérem adjon! Éhezem! Nagyon nagy szükségem van rá!-Miért is adjak? Hogy a Mjöllbyé legyen, mert úgy is elveszi tőled!-Honnan tudsz róla?-Mert én ismerem a Mjöllbyt és láttalak már párszor, amikor vendégségbe mentem hozzá. Chantal Andere vagyok.-Én meg Alessandro Nesta, Rómából jöttem.-Látom elég sok pénzt összeszedtél már. El kéne innen szöknöd, de ezekkel nem érdemes ujjat húzni. Nem tudom mi legyen.-Felhívhatom a családomat? Halálra aggódhatják magukat. Március óta nem hallottak felőlem.-Ez elég sok idő, hisz már július van. Odaadom a telefonomat, én megteszek érted mindent, mert nagyon szeren- csétlen vagy!-Nagyon szépen köszönöm! Ennél jobbat már senki sem tehet értem.Tárcsázta az otthoni számot, ki is csöngött.-Kicsöng! Mit mondjak nekik?-Az igazat, mondd meg, hogy hol vagy.Maria Laura vette fel.-Jó napot kívánok!-Szia anya!-Fernando? Hol a fenében vagy, kisfiam. Az este nem aludtál otthon.-Anya, én nem Fernando vagyok! Én vagyok az Alessandro!Maria Laura majdnem eldobta a telefont, nem hitte volna, hogy életben van és, hogy telefonálni fog.-Ez valami rossz vicc lehet! Te nem Alessandro vagy, ő már nincs!-Miért nem hiszel nekem, anya? Én vagyok az és ez nem vicc!-Komolyan te vagy? El sem hiszem, hogy élsz és, hogy még beszélhetek veled! Mondd meg azonnal, hogy hol vagy, a rendőrség oda fog menni!Azonnal elmondta.-Hamarosan hazajöhetsz és akkor elmeséled mi történt veled.Letette, Alessandro hirtelen nagyon boldog lett.-Nagyon szépen köszönöm! Nélküled sosem sikerült volna!-Örömmel tettem! Mindig is szívesen segítettem a hasonló szerencsétleneken! És most ha szabad ajánlanom, akkor menj be most rögtön a rendőrségre! Mondd el mi történt. Gyere elviszlek.Autóval mentek.-Menj be! Várok egy kicsit!Bement, mikor megláttak milyen rongyokban van, ki akarták dobni.-Ide hajléktalanok nem jöhetnek be!-Kérem engedjen be! Nagyon nagy bajban vagyok! Azt mondták jöjjek be ide!-Szólok a főnöknek! Név?-Alessandro Nesta.-Várjon meg itt!Bement szólni a főnöknek.-Uram, valaki Önt keresi. Valamilyen Alessandro Nesta.-Engedje be azonnal!Menj szólni, hogy jöjjön, azonnal ment is.-Jó napot, uram!-Jó napot! Szóval maga azt állítja, hogy Ön Alessandro Nesta.-Igen, én vagyok!-Ezt be is kéne bizonyítani, mert ez egy eltűnt személy, már hónapok óta keresik. Az adatai is megvannak,  és passzul az önével, akkor itt kell maradnia.-De nincs nálam semmi igazolvány, mind annál a kegyetlen Mjöllbynél van!-Így kell, hogy küldjem!Egy másik ember közbeavatkozott.-De most mi oka lenne hazudni? Meg akkor honnan tudná a bűnöző nevét? Van egy kép, azzal be lehet azonosítani.-A képet el is felejtettem.Ránézett és szinte ugyanolyan volt.-Semmi kétség! Ez ő! Értesíteni kell az olasz rendőrséget, hogy előkerült és leállhatnak a nyomozással. Maga meg mondja meg hol lakik az a Johan Mjöllby.-Felírom a címét.Felírta, majd kérdéseket tettek fel neki.-Akkor most mondja el mit tett magával Johan Mjöllby és társai?-Kínoztak.-Hogyan? Tudnunk kell mindenről, ami csak történt. A színtiszta igazat mondja!-Azt mondom! Ostorral megvertek, ha valamit rosszul csináltam, de nem csak ez. Hogyha megtettem nekik mindent és jól, akkor is azt mondták, hogy ez nem jó és ugyanúgy elvertek. A pincébe zártak be, ami sötét volt és nyirkos még ágyam sem volt, sem takaróm. Nagyon ritkán fürödhettem, enni is csak 3 naponta kaptam, akkor is az ő maradékukat, egy minimális adagot. Ma meg kiküldtek, hogy kolduljak.-Ez tényleg szörnyű! Ha vannak a testén verés foltok, akkor az tökéletes bizonyíték ellenük.-Tele vagyok ilyen foltokkal, meg véraláfutásokkal. Mutassam meg?-Igen!Felhúzta a pólóját, hogy lássák a nyomokat. Eléggé rossz látvány volt, az ostor nyomai voltak rajta, tele voltvéraláfutással.-Ó hát ez kegyetlen! Azonnal indulunk és letartoztatjuk őket.A rendőrség azonnal indult is oda. Becsöngettek, Alekszandr ajtót nyitott.-Jó napot! Miben segíthetek?-Johan Mjöllbyt és társait keressük!-Mi vagyunk? De miért keres minket a rendőrség?-Engedjen be előbb!Bejöttek mind, mindenki ott volt. Mjöllby sem értette.-Nekünk nincs dolgunk a rendőrséggel! Miért keresnek minket?-Mi ezt nem mondanánk! Le vannak tartoztatva. Johan Mjöllby, Alekszandr Mosztovoj....Felsorolta aztán a 10 fős bandatagok neveit is.-De miért? Mit követtünk el?-Emberrablásért és kínzásért! -Tessék?-Le vannak mindannyian tartóztatva. Már régóta nyomukban van a rendőrség, azonban csak most találtunk maguk- ra rá. Úgy nem bánhatnak egy emberrel, amit maguk tettek egy szerencsétlennel, ráadásul ok nélkül! Bilincset a kezükre.Mindannyian kaptak bilincset. Beértek velük a rendőrségre, ott észrevették a szerencsétlenül járt Sandrot.Mjöllby ideges is lett.-Az átkozott! Ide merészkedett és feljelentett minket! Minek küldtem el koldulni?-Te akartad!-De a többieket is elküldtem, ők nem mertek a rendőrségre menni.Mikor az olasz fiú kijött a rendőrségről, Chantal ott várt rá. Segíteni szeretett volna rajta. Először még nem mentoda hozzá, kíváncsi volt, hogy most így mihez kezdene magával. Titokban követte és nem igazán találta fel magát.-Szegénykém!Gondolta magában Chantal.Alessandro leült egy kőre és csak nézett maga elé. Ekkor Chantal odalépett elé.-Segíthetek valamiben?A fiú Chantalra nézett.-Gyere el hozzám, veszek neked ruhákat és cipőt. Segítek hazajutni.-Mégegyszer nagyon köszönöm, nélküled sosem ment volna. Hálával tartozom neked!-Nincs mit köszönni, nagyon szívesen tettem, meg kellett állítani valahogy állítani ezt a gazembert, mert nem te voltál az első áldozata de merem remélni, hogy az utolsó voltál. Gyere! Veszek neked ruhát meg cipőt.Elmentek egy ruha boltba, vett neki pár ruhát meg egy pár cipőt.-Most hazamegyünk, megfürdesz és aztán felveszed az új ruháidat.Aztán nem sokkal később ezzel is megvoltak.-Nézz bele a türökbe, sokkal jobban festesz, mint az előbb.Sandro belenézett a tükörbe, de így sem tetszett neki az amit látott benne.-Mi a baj? Már megszabadultál ettől a gazembertől.-Örülök is neki, de sok szörnyűségen mentem át, amíg ott voltam.-Én ezt elhiszem. Egy baj van még. Túl sovány vagy, látszik, hogy nem ettél rendesen.-Lefogytam nagyon. Szinte nem volt olyan időszak, hogy ne lettem volna éhes.-Készítek neked chilis babot, imádni fogod! Ugye szereted?-Bármi jöhet.-Indulok is a konyhába. Érezd magad otthon!Chantal a konyhába ment, de nem volt meg minden hozzávaló. Ezért összeírt egy listát, hogy mit kell venni.-Az a gond, hogy nincsenek meg a hozzávalók. Megtennéd, hogy elmennél a boltba és megvennéd? Fel is írtam egy listát.-Örömmel elmegyek.Indult is, mostmár nem volt mitől félnie.
Róma, OlaszországMaria Laura még mindig nem tudta elhinni, hogy a kisebbik fia felhívta őt, aki hónapokkal ezelőtt eltűnt. Épp egyedül volt otthon, így nem tudta azonnal megosztani a többiekkel, inkább megvárta míg hazajönnek.Nem sokkal később hazajött Giuseppe.-Kész van az ebéd?Maria Laura nagyon izgatott volt.-Mi ütött beléd, asszony? Mitől vagy ilyen izgatott?-Nem fogod elhinni mi történt! Ezt tudnod kell!-Nyőgd már ki, kezdek kíváncsi lenni.-Ez csodálatos! Álmomban sem mertem volna remélni.-Nyőgd már ki! Mi az a nagyon jó dolog, ami veled történt?-Nem csak velem, mindannyiunkkal!Giuseppe már ideges volt, hogy felesége így húzza az időt.-Mondd már! Mi az a csodálatos dolog, ami velünk történt?-Ma reggel Sandro felhívott, elmondta hol van!Giuseppe nem akart hinni a fülének.-Ugye csak viccelsz? Ez lehetetlen!-Már miért lenne lehetetlen? Nem láttuk meghalni, hanem csak elrabolták és ezek szerint nem ölték meg.-Nagyon remélem, hogy nem akarnak mások viccelni velünk, mert ez nem lenne egy jó vicc.-Nem hiszem, hogy bárki is viccelne ezzel.Aztén Fernando is hazajött, vele is megosztották a jó hírt. Hát persze, hogy majdnem kiugrottak a bőréből a boldogságtól. Csak a következő hívására kellett még várniuk, hamarosan meg is csörrent a telefon.
Stockholm, SvédországAlessandro megérkezett a boltból.-Itt vannak, amiket kértél.-Nagyon szépen köszönöm!-Lenne egy kérésem, ugye megteszed?-Persze, hogy megteszek. Nagyon szeretek másokon segíteni.-Fel szeretném hívni a szüleimet.Kicsit félénken mondta, nem nagyon merte megkérni, félt, hogy talán nem engedi meg.-Igen. Ott a telefon.-Köszönöm!Ment a telefonhoz, majd tárcsázta a számot. Ki is csöngött. Nem sokkal később Maria Laura fel is vette, elégizgatott volt a hangja, hisz az ő hívását várta.-Szia anya, én vagyok az Sandro!-Kisfiam! Annyira vártam már a hívásodat! Hol vagy?-Hamarosan hazamegyek! Amúgy Stockholmban vagyok.-Hogy vagy? Ugye nincs semmi bajod? Nagyon aggódunk érted.-Nincs semmi bajom, jól vagyok.-Akkor jó! Ugye nem bántottak?-De igen, de már nem, mert börtönben vannak.-Hála a jó égnek, hogy kiszabadultál onnan! Mit csináltak veled? Mesélj!-Most le kell tennem, majd otthon elmesélem. Nem akarok nagy számlát csinálni Chantalnak.-Mikor jösz pontosan? Szeretném tudni.-Nem tudom, minden Chantaltól függ. Nekem nincs semmi pénzem. Most leteszem. Szia!-Szia kicsim!Letette. Az olasz fiú elszontyolódott egy kicsit. Bement a konyhába Chantalhoz, aki épp főzött.-Imádni fogod a chilis babomat! Rá leszel kattanva!-Lehetséges! Nagyon jó illata van!Ismét kérdezni akart, de nem merte feltenni. Egy darabig csendben ott állt. Végül aztán vette a bátorságot ésmegkérdezte, amit szeretett volna.-Lenne egy kérdésem.-Csak bátran! Ne legyél olyan félős! Tudod itt otthon vagy!-Hogyan fogok innen hazajutni?-Azt bízd csak rám. Várj vele holnapig. Jó? Akkor majd tudok biztosat mondani.-Rendben van.-Mindjárt kész van! Várj még egy kicsit. Remélem nem pusztulsz bele az éhségbe.-Ha eddig nem, akkor szerintem most sem fogok.-Akkor jó!Aztán kész is lett a chilis bab. Chantal megterített majd feltálalta maguknak az ebédet.-Tessék! Láss hozzá! Jó étvágyat!-Köszönöm! Neked is! Nem is tudom mikor ettem utoljára normális kaját.-Itt az ideje!Neki láttak, Sandronak nagyon ízlett, csak úgy falta az ételt. Hisz szegényke farkas éhes volt.-Látszik, hogy ki vagy éhezve. De nem zavarlak, egyél csak nyugodtan.-Remekül főzől, ez nagyon finom!-Köszönöm! Mondtam én, hogy imádni fogod!-Csak kár, hogy otthon nem ehetek ilyen finom chilis babot, amit te készítesz.-Majd megoldjuk.-Ezt hogy érted? Csak nem akarsz postán küldeni nekem?-Dehogyis, addig megromlana, mire elérne hozzád és dobhatnád ki. Majd kitalálok valamit, hogy rendszeresen ehessed a chilis babomat! Amúgy hol laksz?-Olaszországban.-De melyik városban?-Rómában.-Az jó hely.-Voltál már?-Sajnos még nem, de majd szeretnék eljutni. Ám ha éhes vagy még, nyugodtan szedjél magadnak, van bőven még.-Köszönöm! Rég ettem ilyen jót.Elérkezett az este. Alessandro ott ült egymagában és csak nézett maga elé. Chantal észrevette, oda is ment hozzáépp most végzett a fürdéssel.-Mi a baj? Miért vágsz ilyen képet?-Semmi bajom, csak egy kicsit unatkozom!-Miért nem nézel tévét?-Nincs semmi jó, épp most kapcsoltam ki.-Akkor beszélgessünk, hisz nem vagy egyedül. Itt vagyok veled! Alig ismerlek még, mesélj magadról.-Mit akarsz tudni?-Igazad van. Majd megismerjük egymást jobban.-Hogy érted? Hisz én haza fogok menni? Ugye nem azt tervezed, hogy nem engedsz haza?-E miatt ne aggódj, haza fogsz menni hamarosan.-Akkor mit tervezel?-Legyen meglepetés!-Nem értelek! Ugye nem akarsz velem jönni?Chantal ledöbbent, hiszen ezt tervezte.-Zavarna?-Nem, dehogyis! Nyugodtan jöhetsz, ha akarsz.-Tudtam én, hogy nem fogsz elutasítani, de meglepetésnek akartam. Hamar rájöttél.-Gyanúsan viselkedtél.Fél perc csönd után Chantal megszólal ismét. Valamit azért kell mondani, mégsem ülhettek egymás mellett nagy csendben.-Mondd csak! Szerinted létezik fiú és lány között barátság?-Igen. Miért ne?-Szerintem nem. És tudod, hogy miért nem? Mert az egyik fél mindig többet érez a másik iránt. Bár az lehetséges, hogy az elején működik, de később az egyik mindig beleszeret a másikba.-Történt veled ilyesmi?-Hát persze. Ne mondd, hogy veled nem.-De igen. Miért kérdezted meg ezt?-Csak kíváncsi voltam a véleményedre.Másnap Chantal korán kelt fel, Sandro még aludt, ezért írt neki egy üzenetet, hogy elment elintézni pár dolgot,nem sokára jön, addig reggelizzen meg, egyen azt amit csak talál, vagy amit akar. Érezze magát otthon. Ezt azasztalon hagyta. Nem sokkal később a római fiú felkelt és elolvasta az asztalon lévő üzenetet. Megreggelizett,de nem tudott sokat enni, pedig éhes volt. Ám előző nap is csak két tányér chilis babot evett, annak ellenére, hogymennyire ki volt éhezve. Talán mert összeszűkült a gyomra a sok éhezéstől, ez lehet erre a magyarázat.Aztán pár óra múlva megérkezett Chantal.-Szia, hát itt is vagyok.-Szia!-Csukd be a szemed és nyújtsd ide a kezed! Van egy meglepetésem!Úgy is tett, Chantal a kezébe tette a repülőjegyeket.-Mostmár megnézheted.-Ezek mik?-Nyitsd ki!Amikor kinyitotta nagyon megörült neki.-Ezt el sem hiszem, végre hazamehetek! Álmomban nem reméltem volna!-Pedig megtörténik. Persze nem leszel egyedül, mert lesz egy kísérőd, aki nagyon megkedvelt az elmúlt pár napban.-Én is megkedveltelek. Neked köszönhetek mindent.-Én szívesen tettem, nincs mit megköszönnöd!-Nem tudom hogyan háláljam meg!-Pénteken megyünk, össze kéne csomagolni, mert ma már szerda van.-Rendben, de tudod, hogy nekem nincs mit összecsomagolnom, hiszen amikor idejöttem, semmit sem hoztam  magammal. Tudod, hogy volt.-Igen tudom. Hirtelen kellett jönnöd, hogy nem is számítottál rá és nem mehettél haza összecsomagolni.Ekkor valaki csöngetett.-Na megnézem ki az.A rendőrség volt az, azonban nem volt okuk félniük. Kiment hozzájuk.-Jó napot! Kit keresnek?-Alessandro Nestát. Itt van? Mindenhol kerestük, de sehol sem volt.-Á itt sincsen. Sajnálom!-Mondja meg az igazat, nem akarjuk bántani. Csak azért keressük, mert holnap el kell jönnie a tárgyalásra, mert nála vannak a bizonyítékok Johan Mjöllby és társai ellen.Chantal megkönnyebbült.-Igen, itt van! Egész végig nálam volt.-Hívja ide!Chantal rohant is befelé.-Téged keresnek, a rendőrség az! Nem akarnak semmit, csak holnap el kell menned a Mjöllbyék tárgyalására. Menj ki, várnak ott téged.Sandro ment is ki.-Jó napot! Holnap el kellene jönnie a tárgyalásra, hiszen a bizonyíték itt van. Meg el kell mondania, hogy mit tettek.-Rendben van! Ott leszek.-Holnap délelőtt 10 órára legyen ott!Másnap megkezdték a tárgyalást. Mjöllbyék már ott ültek bent a teremben.-Kíváncsi leszek arra a hülyére, hogy miket fog rólunk mondani!-Szerintem csak az igazat, tényleg kegyetlenek voltunk vele.Valóban csak az igazat mondta és még meg is mutatta a verés nyomokat, amiket tettek vele. Mint már említettemvéraláfutások, meg egyéb verés nyomok voltak rajta. Mjöllbyék meg 15 évet kaptak.Elérkezett a péntek, az indulás napja. Chantal ezt mondta:-Végre megkönnyebbültem!-Inkább én könnyebbültem meg! Én sokkal többet szenvedtem.-Te ezt nem érted. Mindegy, nem fontos.-De fontos! Mondd csak el!-Majd a repülőn.-Rendben.Hamarosan beszálltak.-Akkor elmondod?-Mit?-Tudod, amire azt mondtam, hogy én nem értem.-Ja igen! El kell mondanom, nem titkolhatom tovább. Remélem nem haragszol meg.-Mondjad és majd meglátjuk.-Mjöllby felesége vagyok, ne haragudj, hogy eddig nem szóltam.Az olasz nagyon meglepődött ezen, ezt álmában sem gondolta volna.-Te annak a gazember felesége vagy?-Még 98-ban házasodtunk össze és azt akarta, hogy vegyek részt a gonoszságaiban, de én nem akartam, ezért ki tett a házából.-Miért nem váltatok el?-Nem akart, mert amiért nem vettem részt az aljasságaiban azt mondta, hogy nem mehetek hozzá máshoz, mindig is hozzá leszek kötve, akkor is ha nem is élünk együtt. Remélem így, hogy börtönben van érvénytelenítik a  házasságunkat.Nem sokkal később megérkeztek Rómába.-Végre itthon!-Legalább te boldog vagy újra!-Te nem vagy az? Megszabadultál attól a féregtől.-Igazad van, örülnöm kéne! De hol fogok lakni? Ugye befogadsz, ha már eljöttem veled?-Persze, nem hagynálak magadra. Menjünk!Majd megérkeztek.-Itt lakom! -Kivel laksz?-A szüleimmel és a testvéremmel. Gyere, bemutatlak nekik.-Rendben van! Remélem befogadnak.Bementek, ők meg már nagyon vártak rá. Amikor belépett, mindannyian odarohantak hozzá, magukhoz ölelték éspuszilgatták. Ennyire örültek neki, hogy újra itthon van. Chantal meg csak a háttérben nézte őket.-Be szeretnék nektek valakit mutatni, aki nagyon sokat segített nekem. Ha ő nincs, akkor én sem jöhettem volna haza. Ő itt Chantal Andere.Maria Laura ezt mondta Chantalnak.-Nagyon szépen köszönöm, hogy segítettél hazajutni a fiamnak!-Nincs mit köszönni, én ezt szívből tettem.-Akkor most mesélj! Mit tettek veled?Leültek, elmesélt mindent, még a verés nyomokat is megmutatta.
Eljött az este. Chantal is ott vacsorázott velük. Sandro ezt mondta.-Beköltözhet Chantal a vendég szobába?-Semmi akadálya.
Eltelt 1 hónap. Éldegéltek, semmi gondjuk nem akadt. Viszont Chantal úgy érezte, hogy most lett igazán életébenelőször szerelmes, még hozzá nem akárkibe. Azon gondolkodozz, hogy vajon ő is viszonozná-e és élhetnének-eegyütt. Volt azonban egy akadály. Még Mjöllby felesége, ezért újabb házasságot nem köthet senkivel.Fel alá járkált a nappaliban. Fernando észrevette.-Mit járkálsz itt idegesen, Chantal? Mi a gond?-Ó hát ha azt te tudnád!-Mi a gond? Lehet tudok segíteni is.-Csak annyi, hogy szerelmes vagyok.-Na és kibe? Ha szabad tudnom!-Sandroba. Csak az a baj, hogy nekem van férjem.-Az viszont tényleg gond. Mi van most a férjeddel? Miért nem jött veled?-Már régóta külön élünk, de nem akar elválni, hogy ne legyek más felesége. Nagyon aljas ember.Neki nem akarta elmondani, hogy a Mjöllby az.-Értem, de attól még lehetsz együtt Sandroval, anélkül, hogy elválnál. Addig nem házasodtok össze. Majd az is  megoldódik.-Igazad van, nem élhetek bezárva. Akkor meg is mondom neki, hogy szeretem.Este eljött ennek az ideje. Behívta egy szobába beszélgetni négy szem közt.-Valamit el kell mondanom neked!-Megint mi az amiről nem tudok?-Most megint megkérdezem, hogy szerinted létezik-e fiú és lány között barátság?-Lehetséges. Miért kérdezed?-Te csak barátként nézel rám?Ezen ő is elgondolkodott, fél perc csönd.-Na ugye, hogy nem! Ne is tagadd, hogy vonzódsz hozzám és többet érzel irántam barátságnál. Nos én is, és úgy érzem, hogy életemben most vagyok igazán szerelmes, amiket előtte éreztem, azok ehhez képest semmit sem érnek. Te vagy nekem az igazi, nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt is megtalálom! Ha nem lenne férjem,  elvennél feleségül?-Igen! Én is beléd szerettem.
Első résznek vége van, jön a második rész.










2011.09.27

Bevezető

Sziasztok, egy újabb blogom nyílt meg. Ismét egy történettel jöttem, ami nem a megszokott sztorim.

Ez egy olyan történet, ahol a főszereplő az elején szenved egyes emberek gonoszságai miatt, de sok évvel később visszamegy, hogy bosszút álljon rajtuk.

Vajon mennyire szenvedett, hogy bosszút kelljen állnia? És vajon milyen erős lesz ez a bosszú? Hiszen nem véletlenül ez a címe a történetnek.

Miért sárkány szülött? Hát csak gondoljatok a kínai horoszkópra, ott évenként nézik és egy horoszkóp 12 évenként fordul elő.

A sárkány évek: (1904, 1916, 1928, 1940, 1952, 1964, 1976, 1988, 2000, 2012)

És miért a legveszélyesebb fajtából van? Hát a főszereplőnk az 1976-ban született, de ha elkezded olvasni, ott kiderül az évszám és az életkorok, csak egy kicsit számolni kell.

Ezek küzül vannak elemek (pl tűz, víz, fém stb)

A legveszélyesebb a tűz elem, ami a kínai horoszkópban a 6-os és a 7-es évszámmal végződőek. A sárkányra csak a hatos vonatkozik, mert az páros években lehet csak.

Ez a tűz elem a legveszélyesebb és a kínai horoszkópból meg a sárkány. Ezért a legveszélyesebb fajtából van.