Egy sárkány szülött a legveszélyesebb fajtából                                                                                                                                           3.rész


Teltek ismét az évek, már 2011-et írunk. Ez Mjöllby éve, hiszen hamarosan szabadulhat a börtönből Alekszandrvalegyütt. Ezt mondta a legjobb haverjának.-Alig várom, hogy kiszabaduljak innen és megkeressem azt a kis férget, aki bejuttatott ide minket!-Még 2 hónap és szabadok vagyunk! De ne felejtsd el, hogy Chantalnak köszönhetjük, hogy itt vagyunk.-Jaj tudom én is, de én őt nem akarom bántani. Inkább azt a kis zoknis Nestát, a kis senkiházit. Gyűlölöm, gyűlölöm, meg tudnám ölni!-Csak vissza ne gyere ide, amiért megölted!-Nem megölni fogom, hanem szenvedtetni, de nem úgy mint a múltkor.-Hát akkor hogyan akarod?-Lelki terrorba fogom tartani, majd kitervelünk mindent. Ha nem követünk el testi sértést akkor nem kerülhetünk börtönbe.-Miért nem akarod már őt elfelejteni?-Mert az életem hátralévő részét arra szánom, hogy tönkretegyem őt.-Vagy már 20 éve utálod őt. És már 40 vagy te is, hogy repül az idő.-Ha 70 éves leszek, akkor is üldözni fogom!
Milánó, Olaszország.Chantal és Alessandro békésen élnek együtt, már jobban kijönnek egymással, mint a házasságuk elején. Már voltegy kislányuk is, aki most volt 4 éves és Aurora névre hallgatott.Azonban csak kívülről látszott úgy, hogy minden rendben, meg hogy egy boldog család. Valójában ez nem így volt,mivel Chantal szeretőket tartott, persze csak titokban, és egyenlőre kevesen tudtak róla. Ezt is csak azért, mertunalmasnak tartotta szerencsétlen Alessandrot. Most is volt egy szeretője Valerij személyében.Készülődött, mert hamarosan találkozik vele, a gyerek ilyenkor oviban volt.-Te hová készülődsz ilyen hevesen?Kérdezte Alessandro, de Chantal nem akart rá válaszolni.-Dolgom van! Ne kérdezősködj!-Nem értem, mostanában mindig ezt csinálod!-De ha egyszer dolgozom? Miért nem érted meg?-Ilyen csinosan mész dolgozni?-És akkor mi van? Na mentem, este jövök, szia!Nagyon gyorsan elhúzott. Sandro úgy gondolta, hogy most titokban követni fogja, így rájöhet, hogy felesége mittitkol el előle. Úgy is tett.Valerij már ott várta Chantalt a megbeszélt helyen, a kezében egy szál vörös rózsa volt.-Szia, gyönyörűségem!-Szia, drágám! Már azt hittem soha sem szabadulok meg attól az unalmas férjemtől.-Nem lenne jobb elválni?-A gyerek miatt nem tehetem.-De miért nem? Úgysem az övé, hanem az enyém! Hú de nem lennék most a helyében!-Nem is fogja megtudni.-Követelni fogja a gyereket. Ha mégis nálad marad, akkor is meg fogja látogatni.-Látogassa! Nem zavar!Ezen Sandro úgy kiborult, hogy inkább oda sem ment, inkább hazasétált. Mikor hazaért, sírásban tört ki, nemtudta már visszafolytani magába. Vajon megérdemli, hogy ezt tegyék vele? 11 éve Mjöllby tette tönkre, most meg Chantal, a saját felesége. Csak este jött haza, ekkor le is támadta Aurora jelenlétében, aki épp játszott.-Mondd csak el az igazat!Chantal nem értette.-Milyen igazat? Mi ütött beléd?-Ne játszd a hülyét! Mindent tudok, mert követtelek!-Itt van a gyerek! Hagyd ezt abba most!-Nem érdekel, hagy tudja meg, hogy miféle nő az anyja!-Meg az apja!-Én vagyok az apja és nem az a senkiházi, akivel ma találkoztál!-Gyere be a szobába! Nem szabad hallania!Bementek végül.-Valerij a vérszerinti apja és most végre eljött az az idő, hogy elváljak tőled és semmi közöd ne legyen a lányomhoz.-Hogy lehetsz ilyen kegyetlen! Mindent megkaptál mellettem és így hálálod meg?-De már unlak, nem köthetem magam hozzád életem végéig!-De ezért házasodtunk össze! Mi az, hogy megunsz engem?-Mert unalmas vagy, te még bulizni sem vagy képes?-Neked az a legfontosabb, hogy bulizni tudjál 40 évesen?Chantal ideges lett.-39 vagyok és nem 40! Tanulj meg számolni!-Most azon az egy éven vagy kiakadva?-Neked sem mindegy, hogy 35 vagy 36!-Nekem ennél nagyobb problémáim is vannak! Most rendesen elbántál velem!-Ne haragudj, nem így akartam!Szegény Sandro már elsírta magát Chantal előtt is, ezért a nő egy kicsit megsajnálta őt.-Hagyjuk!Ott hagyta. Chantalnak egy kicsit lelkiismeret furdalása volt. Mellette igazán boldog lehetett volna, még haunalmas is. De hogy lehet egy ember unalmas? Csak az lehet a baj, hogy nem igazán illenek egymáshoz, hiábalátszanak szép párosnak.Nem sokkal később Chantal vacsorát készített Aurorának, megfürdette majd lefektette aludni. Ezután odamentSandrohoz, szexi fehérneműt vett fel.-Most haragszol?-Nem tudom már hány éve csinálod ezt velem!-Ki akarlak békíteni!Levette a ruháját, majd oda akart menni hozzá, hogy megcsókolja, de Alessandro eltolta magától, majd kimenta szobából.-Mindegy! Úgy is csak kényszerből csináltam volna.Lefeküdtek aludni. Sandro a nappaliban aludt, nem volt hajlandó Chantal mellé feküdni.Reggel 5 óra, csörög Sandro órája, hogy felkeljen. De miért is kel fel ilyen korán? Mindjárt megtudjuk.Szép csendben óvatosan bement a szobába és kivett pár ruhát a szekrényből, ezeket bőrőndbe tette.Ide a legfontosabb cuccok kerültek be, a többi maradt. Plusz még Aurora cuccait is összecsomagolta.A kislányt felébresztette, ő viszont nem tudta, hogy mi van most?-Oviba kell menni?-Most máshová megyünk. Egy kérdés. Kit szeretsz jobban? Anyát vagy engem?A kislány gondolkodás nélkül vágta rá a választ.-Téged, de anyát is szeretem.-Miért engem szeretsz jobban? Meg tudod mondani?-Mert anya néha érzéketlen.-Akkor most gyere, elmegyünk valahová.-De hová?-Majd idővel megtudod.-Oké! Veled mindenhová elmegyek!Elmentek, vitték a cuccokat is.-Elköltözünk?-Igen, és anyukádat már nem láthatod többé!-Amíg te velem vagy, addig az nem is baj.-Ennyire nem szereted?-Nem annyira, mint téged!Pisába mentek a Mániás emberhez. Váratlanul állítottak be hozzá. A húgánál volt, Valentinánál.-Hát te? Hogy hogy idejöttél?-Azért, mert sürgősen el kellett jönnöm otthonról, nagyon nagy bajok vannak.El volt keseredve, könnycseppett is hullajtott. Aurora ezt mondta.-Anya miatt sírsz, apa? Tegnap veszekedtek. Ezért kellett eljönni?Mániás ember ezt mondta Valentinának.-Vidd el a kislányt a játszótérre légyszíves!-Gyere Aurora, megyünk játszani!-Itt maradok, hogy megvígasztaljam apát!-Nem lesz semmi baja, gyere megyünk játszani!Végül elmentek.-Na akkor mesélj! Mi történt?-Chantal évekig csalt engem valami Valerijjel, tegnap rajta kaptam őket. Olyanokat mondtak, hogy Valerij Aurora vérszerinti apja, meg, hogy tőlem el fogják venni, mert nekem semmi közöm hozzá. Chantal szerint unalmas vagyok és ezért csinálta ezt évekig. Most ehhez mit szólsz?Mániás ember ledöbbent, erre nem gondolt volna.-Úristen! Micsoda vipera ez? És te az évek során nem is sejtetted?-Azt észre vettem, hogy furán viselkedik, mert nem olyan volt, mint először.-Meg sem érdemel téged. Tudja, hogy eljöttél? Mit szólt, hogy elhoztad a kislányt?-Titokban jöttem el hajnalban, csak észrevette már, hogy nem vagyunk ott.
MilánóChantal felébredt, átöltözött, majd átment Aurora szobájába, de a kislány nem volt ott, oviba kellene mennie.-Aurora! Felkeltél már kicsikém?Választ nem kapott, látta, hogy a cuccai sincsenek ott, ezért gyorsan megnézte, hogy Alessandro cuccai ott vannak-e, de azok sem voltak ott. Ekkor elöntötte a méreg.-Ezt nem hiszem el! Ez meglépett a gyerekkel! Felhívta a Valerijt.-Miért hívsz ilyen korán szépségem?-Nagy baj van! Ez az átkozott elrabolta a kislányunkat.-Milyen átkozott?-Na szerinted ki? Persze, hogy Alessandro!-Úristen! Hát ez hogy történhetett? És nem tudod hová ment?-Fogalmam sincs, bár van egy tippem. Talán Rómába.-És azon belűl van elképzelésed, hogy pontosan hová.-A szüleihez. Menjünk még ma, vissza kell szereznünk!Hamarosan elindultak Rómába, de fogalmuk sem volt, hogy potyára mennek, ugyanis nem oda ment. Majd megér-keztek.-Hol laknak a szülei?-Juj, most jut eszembe, hogy évekkel ezelőtt elköltöztek, tehát nem lakik itt már senki, akihez jöhetett volna.Valerij ideges lett.-És miért csak most mondod? Elszartuk az időt az utazással. Tudod hol laknak?-Nem!-Akkor mehetünk vissza!Visszamentek.-Most mit csináljunk? Nála van a gyerek!-Úgy is vissza fog jönni. El kell menni a rendőrségre, hogy keressék meg és lecsukhatják Alessandrot gyerek rablásért.-Várjunk még! Nem akarom feljelenteni.-Szereted még?-Nem, de ha nem jön vissza, kénytelen leszek. Megpróbálom felhívni, bár kétlem, hogy felveszi.-Az enyémről hívd, az én számomat nem ismeri, fel fogja venni.Valerij telefonján hívta fel, fel is vette, de fogalma sem volt, hogy ki lehet az, mivel nem ismerte a számot.-Szia, én vagyok az Chantal! Hová a francba mentél Aurorával? És hogyan képzelted ezt, mikor nagyon jól  tudod, hogy nincs semmi közöd a kislányhoz? Nem a tied!-Na idefigyelj! Elmondom neked, hogy Aurora nem szeret téged, engem sokkal jobban szeret, ezért nálam marad!-Álmodozz szépeket! Fel foglak jelenteni gyerekrablásért! Azonnal indulj vele vissza!-Nem szeretném, ha rossz lenne neki. -Nem lesz neki rossz, láthatod te is, de kérlek ne szakítsd el tőlem! Megértetted? Ehhez nincs jogod!-Rendben van! Igazad van, rosszul cselekedtem, annyira megbántottál, hogy ezt tettem.-Akkor ezek szerint visszahozod?-Igen, majd holnap.-Ajánlom is!Letette.-Belátta, hogy hülyeséget csinált, holnap visszahozza.-Mi van ha hazudott?-Nem hiszem, nem szokott ilyenben hazudni.-Ki tudja, hisz tudja már, hogy mit tettél vele. De reméljük visszahozza.Másnap visszavitte, nem érezte jól magát azért, amiért szó nélkül elhozta.-Most hazamegyünk?-Igen, kicsim!-Akkor látni fogom az anyukámat?-Igen és vele maradsz.-Akkor téged nem foglak látni?-Csak ritkábban.-Én inkább veled akarok lenni. Miért nem maradtok együtt?-Mert ez most nem lehet. Meg kell értened, de ígérem sokszor meg foglak látogatni.Megérkezett, Chantal már ott várt Valerijjel. Sandro ideges lett, mikor meglátta Valerijt.-Ez mit keres a házamban?Chantal közbe szólt.-Ez nem csak a te házad! Ne felejtsd el, hogy közösen vettük meg! És természetesen a válás után én fogok itt lakni!-Remek!-Úgy is van hová menned!-Neked is!
Eltelt 2 hónap. 2011 március 19-e van, Alessandro Nesta ma ünnepli a 35. születésnapját. Mjöllby és Alekszandrmár előző nap kijöttek a börtönből. Elmentek Milánóba, majd úgy volt, hogy onnan mennek tovább Rómába, mertazt hitték, hogy Sandro ott van. Egyik nap Mjöllby bemegy a boltba ahová Sandro is.-Na kivel találkoztam ma össze? Erre nem is gondoltam volna!-Mjöllby? Mit keresel itt?-Tegnap szabadultunk és téged kerestünk, még jó, hogy nem mentünk el Rómába, azt hittük ott vagy.-Már rég elköltöztem onnan, csak te a börtönben rohadtál, azért nem tudsz róla.-Milyen jó újra találkozni veled!-Én nem mondhatnám el ugyanezt rólad. Most viszont megyek! Szia!Ment volna el, de Mjöllby az útjába állt.-El ne menj!-Mit akarsz? Hagyjál már!-Tudsz valamit Chantalról?-Nem!-Hazudsz! Tudom, hogy összeházasodtatok!-És akkor mi van? Fáj neked?-Dehogy fáj! Na jó, menjél!Azt tervezte, hogy titokban követi, hogy kiderítse hol lakik. Úgy is tett. Közben ezen gondolkozott.-Be kéne csajoznom ma este! A börtönben nem igazán volt rá alkalmam. Mostmár tudom hol lakik ez a féreg, na megyek is!Sétálgatott az utcán, a nőket figyelte. Kinézett magának valakit, oda is ment hozzá.-Szia te szépség!-Mit akar maga tőlem?Egy fekete hosszú hajú lány volt, a neve Maite Perroni.-Tegezzél csak nyugodtan, te szép lány!-Rendben, de akkor mondd el mit akarsz!-Ismerkedni! Benne vagy? Ugye nincs barátod?-Igazából még nincs, de szeretnék egyet!-Na akkor itt a nagy lehetőség! El jösz ma velem vacsorázni?-Szívesen elmegyek veled, csak még egy kicsit félek tőled.
Sandro bemenni készül a házba, amikor az ajtó előtt ott áll egy régi ismerős, akit először nem ismer fel.-Szia! Emlékszel rám?-Ne haragudj, de fogalmam sincs, hogy ki vagy.-Adam Lambert, még Amerikában találkoztunk! Mostmár emlékszel?-Igen, de miért jöttél ide?-Hát barátok vagyunk, nem? Nem is emlékszel már rá?-De igen!-Beengedsz?-Ha te tudnád, hogy én miken megyek most keresztűl! Nem ez a legalkalmasabb időpont szerintem.-Ne akarj lerázni! Mondd el min mész keresztűl!-Miért mondanám el? Nem tartozik rád!-Segíteni szeretnék, hisz barátok vagyunk.-Annyira azért nem vagyunk, hogy elmondjam neked a személyes gondjaimat. Ne haragudj, nem szeretném mindenkivel megosztani.-Megértem. Akkor most menjek el?-Nem muszáj, gyere csak be, te az én vendégem vagy!-Köszönöm, már nagyon megijedtem, hogy el fogsz küldeni.Bementek. Chantal és Valerij ott ültek az étkező asztalnál, épp ebédeltek. Adam köszönt nekik, Valerijt még nem ismerte.-Sziasztok!Először Chantal sem ismerte fel Adamet.-Te ki vagy?Sandro ezt mondta Chantalnak.-Nem emlékszel Adamre, Chantal? Tudod, akivel Amerikában találkoztunk.Így mostmár beugrott neki, hogy ki.-Már tudom! Érezd magad otthon, Adam!Eltelt egy kis idő. Chantal félrehívtad Adamet.-Gyere csak egy kicsit! Beszélni szeretnék veled!Elvonultak egy külön szobába.-Mit akarsz mondani?-Pont rosszkor jöttél! Ugye tudod, hogy válóban vagyunk? Valerij meg az új pasim. Elmondtam neked, mert úgy gondolom, hogy neked is jogodban áll ezt tudni, ha már itt vagy nálunk. Sandro most nagyon le van törve, új partnert kell neki keresni, próbálkozz be nála, de ne mondd, hogy én mondtam neked.Adam ledöbbent, erre nem gondolt volna, hogy ezt mondja majd neki Chantal.-Ez most komoly? Úgy sem fogja viszonozni. Vagy szerinted igen?-Egy próbát megér, hívd el bulizni, igyátok részegre magatokat, talán akkor sikerül őt elhódítanod. Különben is  szülinapja van. Ajándékozd meg valamivel.-Ezt sem tudtam. Hány éves?-35.-Köszi, hogy szóltál, akkor veszek is neki valamit.-Oké, de siess!Elment a bevásárló központba, körül nézett, hátha talál megfelelő ajándékot. Végül eszébe jutott, hogy horoszkópos dolgokat vesz neki. Először is vett egy vízöntős könyvet, nem érdekelte, hogy Sandronak nem vízöntő, Adamnek viszont az volt és neki most csak ez volt a lényeg. Vett csomagoló papírt is és szépen becsomagolta. Megkereste Alessandrot és odaadta neki.-Boldog születésnapot!-Köszönöm! Igazán nem kellett volna.Kibontotta, meg is lepődött rajta, mert neki nem vízöntő a horoszkópja.-Nagyon szép ajándék, de nekem halak a horoszkópom.-Tudom én, hogy te nem lehetsz vízöntő, mert nekem az és nekem január 29-én van a szülinapom, most meg  március 19-e van.-De akkor miért ilyet vettél? Nem értem.-Hogy tudjad, hogy a vízöntők a legjobbak. Szerinted?-Szerintem nem, bocsi! Na mindegy, attól még jó ajándék.Igazából nem tetszett neki, Chantal is vízöntő és érdekes módón Valerij is.-Ma este eljösz bulizni?-Ne haragudj, nincs ehhez most hangulatom.-Jaj, veled semmit sem lehet csinálni! Akkor menjünk el vacsorázni, biztosan éhes vagy!-Rendben, menjünk el, addig sem kell bámulnom Valerij képét vacsora közben!-Csoda, hogy megengedik, hogy egyél!-Hagyd már ezt abba. A saját házamban azért ehetek, nem?Nem sokkal később Aurora előjött a szobájából egy rajzzal.-Ezt neked rajzoltam, apa! Nekem a Valerij az nem az apukám, hanem csak te! Boldog szülinapot!-Köszönöm, kicsim!Eljött az este. Adam és Sandro elindultak az étterembe. Chantal, Valerij és Aurora is leültek vacsorázni. Aurora ezt mondta.-Valerij nem az  apukám!Chantal így válaszolt neki.-Értd már meg kislányom, hogy Valerij a vérszerinti apád! Mit nem értesz ezen?Valerij ezt mondta Chantalnak.-Hagyjad, Chantal! Még kicsi ehhez, hogy megértse, ha nagyobb lesz megérti majd. De az is lehet, hogy gyűlölni  fog engem és továbbra is Sandro után vágyakozik majd.
Mjöllby és Maite találkoztak a megbeszélt helyen, vagyis az étterem előtt. Mjöllby hozott egy szál rózsát a lánynak.-Gyönyörű vagy, mint amilyen reggel is voltál.A lány elpirult.-Köszönöm!-Ezt neked hoztam, szépségem!A kezébe adta a rózsát, majd besétáltak az étterembe, ezután helyet foglaltak.Egészen véletlenül itt vacsorázott Alessandro és Adam is, pont a szomszédos asztalnál ültek. Sandro őket nézte, de Adam nem ismerte. Mjöllby is átkukkantott néha hozzájuk. Maite ezt kérdezte.-Miért nézed annyira őket?-Az egyiket ismerem. Ne is beszéljünk róla!-Rendben, ahogy gondolod. Nem kedvelhetitek egymást.-Nem hát!
Adam ezt kérdezte.-Azt a szép nőt nézed a másik asztalnál? El kell ismerni, hogy gyönyörű, nem csoda, hogy folyton odanézel.-Ismerem a barátját, azt az átkozott Mjöllbyt, azért nézem őket.Nem sokkal később Mjöllby és Maite elmenni készülődtek, már ki is mentek az étteremből.-Elmentek.-Érdekel téged a nő?-Nem! Nem veszem el mástól, nem akarok kapcsolatba kerülni még egyszer ezzel a gazemberrel.-Mit csinált, hogy ennyire utálod?-Ez egy hosszú történet, nem szívesen beszélek róla.Adam azt gondolta, hogy majd megkérdezi Chantalt, mert ő legalább válaszol neki. Majd témát váltott.-Igazából nekem te nagyon bejösz! Biztos, hogy kipróbálnád velem, ne is tagadd!-Ne akarj rávenni a buzulásra!-Jólvan, én nem erőltetem, magadnak kell tudni.-Rendben, de szerintem én megyek.-Maradjunk még, beszélgessünk!-Nem tudok, majd legközelebb. Szia!-Akkor legalább együtt menjünk!-Akkor gyere!Kimentek ők is. Adam ezt kérdezte?-Mi lenne ha arra mennénk?A sötét kivilágítatlan erdős útra mutatott.-Ez őrültség! Nincs is világítás és biztosan félnék.-Ne legyél már ilyen nyuszi, ha félsz, akkor én megvédelek, de biztos, hogy semmi baj nem történik majd.  Na gyere!Végül rávette, hát arra mentek. 10 perc gyaloglás után hangokat hallottak, emberi hangok voltak. Sandro hirtelenmegijedt, de Adam mondta, hogy nincs semmi baj.-Ők is emberek.-Ki tudja miféle emberek ezek!Egy női síkitást is hallottak és azt is, hogy egy férfi kiabál vele. Alessandro ezt mondta.-Úgy látszik, hogy valakit bántalmaznak.-Én is így gondolom. Egy szerencsétlen nőt. Menjünk a hang után, hogy lássuk mi folyik itt.Egy darabig mentek, egyre hangosabban lehetett hallani, majf végül odaértek. Akkor látták, hogy Mjöllby ésMaite vannak ott. Mjöllby nagyon durván bánt Maitével, a magáévá akarta tenni. Adam ledöbbent rajta.-Ezt nem gondoltam volna!-Én igen! Ez egy gazember!Mjöllby idegesen odakiabált nekik.-Takarodjatok el innen, ostobák!Sandro ezt mondta.-Nem engedem, hogy bántalmazd a nőket, te szadista állat!-Fogd be te kis római csicska! Takarodj haza Rómába, oda való vagy!-Magammal viszem a lányt!-Kotródjatok el mindketten, a lány velem marad!Maite segítségért könyörgött.-Kérlek, segítsetek! Meg akar erőszakolni, bele sétáltam a csapdájába!Adam ezt mondta.-Szerintem menjünk, itt csak baj lesz!-Nem mehetünk, nem engedhetjük, hogy ez az ember végre hajtsa a gaztettét ezen a szerencsétlen nőn.Közelebb ment a lányhoz.-Segítek!-Köszönöm!Mjöllby közbeavatkozott.-Ha kell neked a csaj, akkor előbb velem kell megküzdened!-Ezt hogy érted? Verekedni akarsz?-Mondjuk igen. De a haverod nem jöhet, kizárólag veled!Adam ezt mondta.-Szerintem nem érdemes verekedni egy ilyen alakkal.Mjöllby rászólt.-Pofa be te ostoba! Te ne szólj bele, megértetted?Majd odasétált Sandrohoz.-Na akkor kezdhetjük.Ekkor Sandro behúzott egyet Mjöllbynek, hogy az a földre esett, és mire magához tért, addigra elfutott Maitévelegyütt.-A fenébe! Nem, ez nem lehet! Na ezért még kapsz, te kis nyomorult.Közben ők futottak, Maite Sandro karjaiban volt, így már biztonságban érezhette magát. Adam ezt mondta.-Azt hiszem leráztuk!Kicsit megálltak pihenni.-Nem kell már félned! Biztonságban vagy!-Úgy megijedtem! Azt hittem meg fog erőszakolni!-Itt nem érhet bántódás! Menjünk haza.Hazaértek, ekkor valaki állt az ajtóban, Adam egyik ismerőse. Nem más, mint Tommyka.-Szia Adam!-Te mit keresel itt?-Pasizni jöttél ide?-Képzeld nem! Ő csak egy jó barát, semmi több!-Aha persze! Higyjem is el?-Azt hiszel amit akarsz! Na jó, menjünk be!-Én is jövök!-Csak, ha megengedik, hogy maradj, ez nem az én házam.Tommy Sandrot kérdezte meg.-Bejöhetek én is?-Felőlem.Adam ezt mondta.-Lehet Chantal elküld, de akkor ráveszem, hogy maradhass.Bementek mindannyian. Chantal és Valerij ott ültek az asztalnál. Chantal ezt mondta Sandronak.-Ide nem hozhatsz be ilyen nőcskéket!-Te se hozhatsz be akkor férfiakat!-Jólvan, akkor maradjon, ne legyen már itt veszekedés. A szőke az kicsoda?-Tommy vagyok, Adam barátja. Maradhatok.-Felőlem!Kicsit később. Sandro és Maite kettesben voltak.-Hogy futottál össze azzal a gazemberrel?-Leszólított az utcán, olyan kedves volt. De becsapott.-Nem szabad mindenkinek hinni, aki csak kedves veled.-Igazad van, csak egy kis szeretetre lenne szükségem, de senkitől sem kaphatom meg.-Tőlem megkaphatod!-Komolyan mondod? Te őszintének látszol, nem úgy, mint az a másik.-Csak félek, hogy megint ártani fog.-Téged már bántott?-Igen, de ne is beszéljünk róla. Nagyon rég történt már.-Rendben, megértelek.
Eltelt néhány hónap. Sandro és Chantal végleg elváltak, így a nő azt követelte, hogy Alessandro tűnjön el a házbólés adja át a helyét Valerijnek. Ez rosszul esett neki, Maitében találta meg az egyetlen vígaszát. Azonnal megérezték egymáson, ha épp szomorúak, így szó nélkül odamentek egymáshoz, hogy megvígasztaljáka másikat. Most is így volt, Maite odament Sandrohoz.-Mi a gond?-Chantal elzavart minket. Adamék maradhatnak.-Hová menjünk? Van hová mennünk, mert ha nem, akkor én nem tudok semmit sem felajánlani neked.-Talán a szüleim befogadnak.-Na akkor nem maradunk fedél nélkül.-Akkor menjünk. Itt már semmi dolgunk nincs.Összepakoltak, majd elmentek. Adam odajött búcsúzni.-Elmentek?-Igen! Hiszen ki lettünk dobva!-Sajnálom! De én a helyedben nem hagynám, hogy egy nő elvegye a házadat! Állj ki magadért, mert a fejedre nőtt ez a nő!-Igazad van! Ezt nem hagyhatom!Maite ezt mondta.-Szerintem jobb lenne elkerülni a botrányokat. Mindennél jobb a béke.-Igazad van Maite! Hagy legyen csak boldog, engem nem érdekel.Adam ezt mondta.-Sandro, neked nincs saját véleményed? Mindig másokra hallgatsz.-De nem fogok leállni vele, megint csak háború lesz. Na menjünk Maite! Szia Adam!-Jólvan, te tudodElmentek. Kicsit később Maite megszólal.-Mit fognak szólni a szüleid hozzám? Mit fogsz nekik mondani?-Hogy a barátnőm vagy!Maite meglepődött, hisz még nem történt közöttük semmi.-Tényleg mondanád ezt?-Miért ne? Hiszen gyönyörű vagy!-Tényleg így gondolod?-Igen!Majd megérkeztek. Sandro bemutatta a szüleinek Maitét, akik örültek neki.